Cairngorms 2019

Idén az igazi tél hiányát pótló túrát ejtettem meg a Skót Felföld központjában található Cairngorms nemzeti parkban. A cél némi fotózással egybekötött kalandozás volt.

A szokásos hosszú buszozás Anglia déli partjától egyenesen Aviemoreig tartott. Ez a kis város igazi túrisztikai központ, ahonnan a helyi busz kényelmes magasságba juttatja el az embert, ugyanis a végállomás a Cairn Gorm hegy síközpontjánál található.

Innen egyből el is indultam, ugyanis a rövid napoknak köszönhetően mindössze 4 órám volt eljutni a hegyek között található apró kunyhóhoz. Rövid ideig az utat követtem majd toronyirányt haladtam a Chalamain hasadék felé helyenként térdig érő havon keresztül.

 DNy felé forgalmasak voltak a hegyek. (piros körök=emberek)

 Indulás után 20 percen belül megpillantottam a túra első skótfajdját... a jellegzetes kotyogásuk gyakran felfedi a hollétüket.

Mindig nagy élmény szembesülni a táj méreteivel... ha ennek láttán valaki nem morfondírozik el valamilyen szinten a saját jelentéktelenségén akkor nem tudom min fog.

 A sípályák tetején a téli ruhába öltöztetett Hófajd kávézó/étterem.

 Egy újabb skótfajd raj... ők végül túl veszélyesnek ítéltek és szárnyra keltek.

Ha az ember nem tartja nyitva a szemét akkor még ez a túrázó páros is könnyen beleolvad a környezetbe... egy kis hóvihar segítségével. 

 A Chalamain hasadékban futottam össze az első hófajddal. Ők lényegesen nyugodtabbak a skót rokonaiknál, minden bizonnyal a rejtőzköző képességükbe vetett bizalomnak köszönhetően.

 A rövid hóvihar után egy völggyel odébb megpillantottam az utolsó embert ezen a napon.

 A Lairig Ghru hágó legészakabbi végéhez értem, amit követően leereszkedtem az aljába majd dél felé indultam. (katt a képre nagy felbontáshoz)

 Lairig Ghru dél felé, balra Lurcher's Crag.

 Mivel ez egy igen hosszú hágó előfordul, hogy útközben kell tábort verni, amihez valaki ezt a tereptárgyat hasznosította. Szakadó eső és üvöltő szél esetén életet menthet egy ilyen menedék.

 A 4. óra végére elértem a Pools of Dee, azaz a Dee (folyó) tavacskáihoz.

 Majd egy igazán nagy élményben volt részem ennek a hófajdnak köszönhetően. Egy kőrakáson ücsörgve kísért figyelemmel egészen amíg pár méterre meg nem közelítettem... addig észre sem vettem.

A nap már lement ekkorra a felhők pedig hangulatos színeket öltöttek az Ördög Pontja mögött a horizonton.

Sötétedés után  nem sokkal sikerült megtalálnom az elhagyatott völgyben az esti menedékemet. Egy finom vacsi után 14 óra alvás következett, ami kb kétszer annyi, mint amit otthon szoktam aludni.

Reggel elég hüvi volt, így egy forró csokis műzli mellett döntöttem... nem mintha lett volna más választásom. 

 An Garbh Choire kunyhó. Korábban írtam hogy elhagyatott. Ez számokban azt jelenti hogy légvonalban kb 12 km-re van a legközelebbi lakott háztól (észak és dél felé is). Ezen felül 710 méteres magasságban helyezkedik el. Az alábbi kép, ami a 1,5 km-re északra lévő Braeriach hegyről készült szintén jól szemlélteti ezt a hétköznapi ésszel nehezen felfogható elhagyatottságot. A piros körben a kunyhó látható és ha már itt tartunk akkor Loachan Uaine tó a 2. nap első megállója volt, amit Az Angyal Csúcsa (The Angel's Peak) követett.

A jéggé fagyott hegyoldalon felkapaszkodva Lochan Uaine partjához értem, ami egy hóval borított síkság volt.

 Jégformák.

 Félúton Az Angyal Csúcsa felé a gerincről visszatekintve Lochan Uaine jobban kivehető volt, mint annak partjáról. Ez a gerinc megmászása volt a mai napi kihívás.

 A csúcs közelében.

Az 1258 méteren található csúcs felhőbe volt burkolózva, ami a kilátás rovására ment, ellenben igazán zord, télies hangulatot kölcsönzött a mai túrának... habár az ordító szél sem volt rest ebben a tekintetben.

 Napsütötte fennsík.

 Visszatekintve az előbbi csúcsra egy rövid felhőfelszakadás idején.

 Szél formálta terep.

 Egy újabb csúcs, pontosabban a fennsík egy magasabb része: Carn nan Criche.

 Braeriach mellett, a fennsíki szakasz végén. 3 óra alatt sikerült ide eljutnom az első csúcstól, javarészt teljes fehérségben.

 Búcsú a fennsíktól. 

  Lairig Ghru hágóban kanyargó Dee folyó.

Úgy döntöttem, hogy nem a tegnap esti kunyhóba térek vissza, hanem Ryovanba, ami viszont innen még 15 km-re volt. Este 10 környékén meg is érkeztem az újabb kunyhóba, ahol vacsi nélkül kidőltem.

 3. nap reggel nyugdíjasan megreggeliztem és összekészültem Ryovan kunyhóban. Egy havas erdei séta volt a napi program. 

 A kunyhót magam mögött hagyva, Ryovan hágó a háttérben.

 Ma hét ágra sütött a nap és mivel alacsonyan maradtam szélcsend volt. A távolban még köd ült a völgy alján kora délelőtt.

 Nethy folyóhoz lesétáltam Abernethyn keresztül, amit egy napsütötte ligetben elköltött tízóraival szakítottam meg.

Visszafele Glenmore felé Ryovan hágón keresztül sétálva. 

A befagyott An Lochan Uaine. A tegnapi tó szintén erre a névre hallgatott az An előtagot leszámítva.

 Glenmoreba érve letelepedtem a egy szélvédett és napsütött helyen és a madáretetők megfigyelésével töltöttem az elkövetkezendő pár órát.

 Majd a busz érkezéséig Loch Morlich partján piknikeztem újabb néhány órát, így a mai nap igazán lazán telt... pont amire szükség volt. 

Elindultam hazafele valamennyit magammal víve ebből a csodálatos vidékből. A búcsú csupán átmeneti, egy újabb látogatás csak idő kérdése.

Cairngorms Winter wandering 2019

This year I've taken a trip to the Cairngorms National Park in the heart of the Scottish Highlands to ease my yearning for the real winter. My goal was a bit of photography mixed with a memorable adventure.

The long journey took me from the southern shores of England straight to Aviemore. This little town is a real tourist attraction and from here the local bus takes you up to a convenient elevation and stops at Cairn Gorm ski centre.

I shot off as soon as the bus stopped, as thanks to the short days I only had 4 hours to reach the wee bothy up in the mountains. For a short while I followed the path then made a beeline for Chalamain Gap crossing knee deep snow at places.

Busy hills towads SE. (red circles = people)

I spotted the first red gouse within 20 mins of leaving the ski centre... their characteristic clucking often reveals their location.

This landscape never fails to mesmerize me... if someone doesn't start to ponder on their own insignificance then I'm not sure what will make them do so.

Snow-clad Ptarmigan Cafe at the top of the ski pistes. 

Another flock of red grouse... my presence was deemed too dangerous, so they took flight.

You can easily miss these two hikers if you don't pay attention... especially in a snowstorm that has just paused.

I came across the first ptarmigan in the Chamalain Gap. They seem to be more relaxed than their red relatives, quite possibly thanks to their faith in their camouflage skills.

I saw the last human being for the day just after the snowstorm.

 I got to northernmost end of Lairig Ghru then I dropped down to its bottom and started walking South.

 Lairig Ghru southward, Lurcher's Crag on the left.

Due to the length of this glen, sometimes you just have to make camp somewhere along the way and someone made use of this slab of rock to do this. Something like this can save your life in pouring rain and howling winds.

 By the end of the 4th hour I reached Pools of Dee.

Then I had a really incredible experience thanks to this ptarmigan. It has been perched on a small heap of stones up until I got only a few metres from it... I haven't even seen it before it started moving.

The sun's already set by then and the sky changed to new colours beyond the Pevil's Point.

Shortly after sunset I managed to find the bothy in the remote corrie. After a delightful supper came 14 hours of sleep, which is just about twice as long as I usually have back at home.

It was a chilly morning, so I picked muesli with hot chocolate for breakfast... not that I had any other choice. 

I wrote earlier that An Garbh Choire bothy is remote. To translate this to numbers: it's 12 kms from the nearest dwelling as the crow flies. On top of this it's at an elevation of 710 metres. The picture below has been taken close to the summit of Braeriach 1.5 kms North and it shows well what a remote place this really is. The bothy is in the red circle. Lochan Uaine was the first stop of this day, followed by The Angel's Peak.

Once I climbed up the frozen hillside I got to the shore of Lochan Uaine, which was just a snow covered flat area.

Ice forms.

Halfway up the ridge looking back it's easier to recognize Lochan Uaine than from its shore. Scrambling up the ridge was today's challenge.

Nearing the summit.

The 1258 m high summit was in the clouds, which made for a poor view but created a real wintry atmosphere... with the aid of 50 m/h gusts.

Sunny plateau.

Looking back towards the previous summit during a short break of clouds.

A landscape shaped by the wind.

Another summit, which is just a higher point on the plateau: Carn nan Criche.

 At Braeriach, at the end of the plateau section. It took me 3 hours to get here from the first summit mostly in whiteout.

Bye plateau.

  The meandering River Dee in Lairig Ghru.

I decided not to sleep in the same bothy again, so I headed towards Ryovan about 15 kms from this spot. I arrived there around 10 pm, then I just went to sleep without any supper.

 On the 3rd morning I had a relaxed breakfast in Ryovan bothy. Today's program was wandering through snowy forests.

Leaving the bothy, Ryovan in the background.

There was blazing sunshine today and no wind at all thanks to the low altitude. There was still fog in the distant valley early in the morning.

 I walked to River Nethy across Abernethy. On my way there I stopped to have a bite to eat in a sunny spot.

Crossing Ryovan Pass on my way back to Glenmore and civilization.

Frozen An Lochan Uaine. The loch I visited yesterday bore almost the same name, just the "An" was missing.

Once I reached Glenmore I stopped to watch the wild birds for the next few hours in the lea of the visitor centre.

Then I spent another few hours by the shore of Loch Morlich until I waited for the last bus. This day turned out to be rather relaxing... just what I needed. 

I started my long journey towards home, taking a bit of this beautiful land with me. The parting is surely just temporary, I'll be back sooner rather than later.