Túra, 2. nap:
Összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 22,45 km
Emelkedés: 1005,0 m
Második nap egyértelűen tudtam, hogy elég pocsék idő lesz, de mivel le akartam tesztelni Pulcsi új esőkabátját, meg persze mert meg akartam nézni a mai látnivalókat, ezért terv szerint folytattuk ezt a napot is. Viszonylag későn keltünk, olyan 7 körül és egy kis nyújtózkodás után reggeli telefonáló túránknak indultunk.
A reggel kellő mennyiségű köddel és erős széllel fogadott minket.
Jól kinyújtóztunk mielőtt elkezdtünk a dombon felmászni.
A parkoló információs táblája egyértelművé teszi, hogy melyik nemzeti parkban jár az ember.
Erdei pinty
A sűrű ködből meg volt figyelve minden mozdulatunk...
A telefonálást megejtve visszatértünk az autóhoz felvenni rendes ruhát és a felszerelést.
Készülődés idejére Pulcsi el lett rakva melegedni.
Tádááám, az új divatos esőruha. A látszat ellenére nem egy kukazsákot húztam amúgy Pulcsira.
Korán reggel szétázott túrázókkal találkozni szívet melengető látvány...a reggeli esőt mi végigaludtuk.
Glyn Collwyn völgy.
A Beacons Way útvonalát követve pár száz méter után elértünk a Torpantau alagút bejáratához. Ez az oldal jócskán elárasztottnak tűnt, de úgy olvastam, hogy odabenn egész száraz. Később majd elválik.
Az alagútnál DK-nek fordultunk a domb gerince felé.
A szadon barangolható területre érve csodaszép kilátás várt minket... legalábbis mind a 15 méter az volt, amit látni lehetett. :)
Az első támpontot, az 565 métert jelző Ordnance Survey pillért az alagutat elhagyva 45 perc elteltével értük el. Itt már elég komoly volt a szél, hasonló mint a skóciai Cairn Gorm-on 1000 méter környékén. Persze az eső is szitált, úgyhogy inkább kihagytuk a piknikezést ezen a helyen.
Elméletileg egy képen nem lehet látni a szelet... de ez szerintem rácáfol.
Meg persze ez is tesz rá egy próbát.
Kb 2 km-en keresztül símaszkban, síszemüvegben és esőruhában haladtunk kelet felé a jellegtelen, gyakran mocsaras tájon keresztül.
Lápmeder
Végül előbukkantak Cwar yr Hendre kőbánya meddőhányói a ködből, bizonyítva a tájékozódóképességem megfelelő működését.
Elkezdtünk felkapaszkodni a kőbánya szintjére.
Majd elindultunk felfedezni ezt az elhagyatott ipari területet.
Közben kezdett nőni a látótávolság is.
Sziklafalba épített bányászati építményekre bukkantunk rövid séta után.
Ezeket a szerkezeteket kezdük el jobban szemügyre venni elsőnek.
Annyira kitisztult már az idő, hogy meg lehetett szemlélni, hogy idefelé milyen terepen vágtunk keresztül.
A kisebb háromszög alakú építmény egy leejtő alagútnak bizonyult, ami a sziklafal oldalába épített infrastruktúra szintéje vitte le az embert.
Pulcsi az alagút bejáratát vizsgálja, háttérben ház méretű tároló.
Kicsit lentebbről a bejárat felé nézve.
Az alagút legalja furcsa módon világosságban úszott, később lehetett látni, hogy függőleges járaton keresztül jut be a napfény.
Az leejtős alagút legalján lévő teremből előrefelé nyíló nyílás ebbe a vízszintes alagútba vezetett, amin keresztül pedig a sziklafal oldalában lyukadt ki az ember.
A leejtős alagút alján lévő terem teli szeméttel.
Óriási tároló.
A második alagút bejáratánál.
A kőbánya északabbi része.
Rendkívül szemléletes táblák próbálják elriasztani a legnagyobb gödörbe belépni szándékozókat.
Csudajól megnőtt a látótávolság, a kőbánya mögött már a Glyn Collwyn völgyet is lehet látni.
Errefelé egyre több víznyelővel találkoztunk, amik a környék karsztos jellegét bizonyítja. Itt épp három egymás mellett.
Egyre ijesztőbbek ezek a táblák.
Úgy fest a juhok semmibe vették a táblák figyelmeztetését.
Pulcsi mérgesen is nézett rájuk ez miatt. :)
A kőbánya északi része... kicsit jobbra már Mordor kezdődik.
Pulcsi kőnek álcázza magát, kaméleonkodásán van még mit javítani, de kezdetnek nem is rossz.
A majdnem legészakibb gödöben víz gyűlt össze, mutatós türkiz színű tavat kialakítva.
Ja igen, még mindig erős volt a szél.
Békapete újabb véletlenszerű helyen.
Valaki elhagyta a patkóját...nem mostanság.
Méretes víznyelő.
Miután ezt a kőbányát jobbára felderítettük elindultunk a Cwar yr Ystrad névre hallgató szomszédot is megtekinteni.
A mai cél azért lett ez a hely mert a kőbányákat és a belőlük nyíló 1,5 km-es barlangrendszert szerettem volna megnézni. A Ogof Tarddiad Rhymney névre hallgató barlangrendszer bejárata a kép közepén látható sziklatömbbel szemben és a kőbánya falában található. A barlangról bővebben itt.
Hatalmas volt ez a kőbánya, a hosszanti oldala 1 km körüli és az egész olyan 0,25 négyzetkilóméter területű. Így eltartott egy darabig mire a keleti végégig elértünk.
Az eredeti tervet, miszerint felderítjük a kőbányát és a legalkalmasabb helyen leereszkedünk a barlanghoz meghiúsította a délutánra várt intenzív eső. Mire sikerült felöltenem az esőruhámat, addigra már bőrig is voltam ázva. Pulcsi jobban járt, rajta eleve rajta volt az esőruci.
Visszaballagtunk az alagutakhoz ahol menedéket találtunk arra az időre, amíg Pulcsi ruháját kicsit átalakítottam, hogy ő is kényelmesen tudjon közlekedni.
Visszatekintve a kőbányára már hazafelé.
És az új dizájn: a kabát buggyos ujját összefogattam ragtapasszal, így Pulcsi a továbbiakban nem tudott rálépni menet közben. Egészen hazáig bírta, azaz a következő 4 órát szakadó esőben.
Lehet ő hagyta el a patkót.
A kőbányát elhagyva minél gyorsabban el akartam hagyni a nyílt terepet, így É felé leereszkedtünk a helyenként erdősebb ösvényre, amely a Dyffryn Crawnon völgy mentén haladt tovább északnak. Az első lehetőségnél átketünk Glyn Collwyn völgybe, ami a Talybont víztározó magasságában történt meg és onnan Ny felé folytattunk az utunkat.
Az eső az utat patakká változtatta.
Pulcsi már minden megállónál azonnali pihenő üzemmódba kapcsolt.
Láthatáron a cél: Craig y Fan Ddu domb és az oldalában lévő erdő csücskében várakozó autó.
Az eső a folyókat és vízeséseket kicsit vadabbá tette, mint ahogy a képen látható Caerfanell folyó zuhatagát is, ami mellett tegnap elhaladtunk.
A kőbányát elhagyva 3 óra elteltével visszaértünk a Torpantau alagúthoz. A bejárata most ha lehet még jobban el volt árasztva, viszont ahogy olvastam odabent viszonylag száraz körülmények várják a vállalkozó szelleműeket. Szóval hogyan kelünk itt át? Úgy hogy készül az ember: bakancs le, gatya feltűr, hatizsák fel, bakancs egyik kézbe, Pulcsi másikba és jöhet a strandpapucs.
10-15 méter után elfogyott a víz és vissza is lehetett öltözni az évszakhoz kicsit jobban illő gúnyába.
Aztán már lehetett is kezdeni a 609 méter hosszú sétát UK legmagasabban található alagútján keresztül.
Helyenként menedékek voltak kialakítva.
Sok helyen téglával volt kirakva a fal, de jó néhány szakaszon csak puszta szikla volt.
És megérkeztünk a túlsó oldalhoz.
Ez a bejárat tejlesen a sziklába volt vájva.
Visszafele menet félúton kifogyott a fejlámpám, így egy fokkal izgalmasabbá vált az út ... persze volt tartalék.
Kicsi kocsi hűségesen várt minket.
A parkoló melleti vízesések is jócskán meg voltak duzzadva a sok esőtől.
A 2 napban összesen 26 óra alatt megtett közel 50 km és 3000 méteres emelkedés után igazi élmény volt az autóban ülni és hazavezetni.