Túra, 3. nap:
Összesítés:
Táv: 11,71 km
Emelkedés: 206,5 m
Térképek (Ordnance Survey):
A mai nap röviden összefoglalva: menekülés a magasabb régióból védetteb területek felé.
Tegnap este a szél és a hideg gyorsan megfagyasztotta a kezem, de ahhoz képest, hogy havon vertem fel a sátrat, egész tűrhető lett a a végeredmény főleg, hogy most próbáltam először élesben. Mivel hóval körbetemettem a sátor kerületét, így az amúgy sem túl tágas beltér még jobban lecsökkent. Szerencsére nem nőttem ennél nagyobbra, ugyanis a talpam és a fejem is hozzáért a sátorhoz, és a tatyóm is csak kint tudott aludni. A főzést és öltözködést viszont sikeresen megoldaottam a sátron belül.
Reggel egy jó 10 percces hadművelet volt felvenni a fagyos bakancsot és kamáslikat. Miután ezzel sikeresen végeztem kibújtam a sátoról és elballagtam a mellettem lévő nagyobb patakhoz.
Ez itt nem más, mint a nagyobb patak, ami a Allt Coire an-Sneachda névre hallgat. Arra tökéletesen elég volt, hogy reggeli főzéshez vizet gyűjtsek.
Szerencsére okosan megjelöltem az útvonalam, így visszataláltam mindenféle gond nélkül. A kimondottan forgalmas ösvénytől olyan 20 méterre volt a sátram, de onnan nem lehetett látni a ködnek köszönhetően. A reggeli főzése és a tábor elpakolása már komolyabb havazásban történt, így majd egy órát vett igénybe. Ezután északnak indultam az alacsonyabban felvő erdős területek felé. A nagy köd/alacsony felhők miatt úgyis kb 10 méter volt a látótávolsag, így nem lett volna sok értelme ezek a magasságon maradni vagy esetleg feljebb kapaszkodni.
A szél suhogását igen gyakran a skótfajdok kotyogása törte meg. Úgy fest a ködnek köszönhetően ma nem voltak olyan szégyenlősek, mint a korábbi derős napokon.
a kilátás
A kiinduló ponttól 2 km-re már meg is érkeztem a síközponthoz.
Ezen a hangulatos, nyüzsgő helyen én is lézengtem egy ideig, közben bedobtam egy tízórait.
Ezután haladtam tovább északnak. Sajnos a kiszemelt ösvényem le volt zárva földcsuszamlás miatt és a szakadó hóesésben nem volt túl sok kedvem kivizsgálni, hogy jogos volt-e a lezárás, így az út mentén haladtam lefelé. Rövidesen beért egy sorstárs, akivel együtt ballagtunk tovább a hóviharban, majd egyszer csak megállt melletünk a busz, a söfőr érdeklődve hogy levigyen-e minket a hegyről? Naná, hogy igen! Csak 2 km-t buszoztunk, de igazi élmény volt melegben utazni egy kicsit. Mire megérkeztünk a jég és hó elkezdett megolvadni a ruháimon. A térképem áthajtogatása közben nem is vettem észre, hogy megérkeztünk és olyan gyorsan leszálltam a buszról, hogy a kesztyűmet ott is felejtettem. Nem nagy probléma, Glenmoreban majd veszek egy új párat, addig csak nem fagy meg a kezem. Ahol kiszálltam a buszból ott volt az útzárlat, ugyanis a rossz idő miatt lezárták a hegyet.
Glenmoreban beszereztem az új pár kesztyűmet, majd a látogató központ környékén mobil térerőt keresgettem egy ideig valamint az környéket bemutató kiállítást és a helyi madáretetők látogatóit nézegettem.
Glenmore látogató központ
Cairngorm rénszarvas központ
Útban ismét Ryovan felé, ilyen időjárásból kellőképpen elég volt mára.
már Ryovan hágóban
visszatekintve a hágóra
Ryovan kunyhó teteje a láthatáron
Délután 6-kor már meg is érkeztem a szállásomra. Szerencsémre korábbi túrázók hagytak egy adag fát a kunyhóban, így be tudtam gyújtani és a cuccaimat többé-kevésbé kiszárítani. Az esti sátorozás után rájuk is fért.
Főzőcskézés.
Este igazi csúcsforgalom volt, összesen nyolcan aludtunk a házban, plussz egy kutyus. 8 körül érkezett egy apuka a 11 éves fiával, akik 2. napja voltak kint, de ma inkább elvetették az ötletet, hogy beássák magukat a hóba, mert nem volt elég mély ... és egyesek még azt gondolják, hogy én vagyok fura. A kutyus gazdája fiatal korában a környékbeli kunyhók felújításán dolgozott fél évig, úgyhogy esti meséből sem volt hiány.
