Túra, 1. nap - Capel Curig - Tryfan lába:
Teljes napi összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 16,35 km
Emelkedés: 1980,9 m
Az eddigi út folytatásaként felszálltam az S2-es Sherpa buszra, ami a festői Llanberis hágón vitt keresztül a következő fél órán át. Az út során szembesültem vele ismét, hogy mennyire kemény sziklafalak és meredek emelkedők álltak előttem. Elhaladtunk a népszerű Snowdon kiindulópont, Pen y Pass mellett is majd 10 perccel később már el is indulhattam a mai utamon Tryfan felé.
Érkezés Capel Curig település határába.
Átkelés a Afon Llugwy folyó feletti hídon.
A nyugat felé fekvő távoli hegyek közül a jobb oldali volt az esti végállomás ... legalábbis a tervek szerint.
Snowdoniában megszokottan esélyem sem volt magányosan túrázni, bármerre jártam a közelben mindenütt sertepertélt pár juh.
Legtöbbször be is álltak pózolni, ha már épp összefutottak egy arra járó túrázóval.
A kezdeti pár kilóméteren nyílegyenes földúton haladtam.
A legtöbb hegy teteje időnként felhőbe bújt, pont ideális volt tehát az idő, hogy megmásszon közülük párat az ember.
Juhok továbbra is. A legjobb amikor megmászol egy majdnem függőleges sziklafalat, aztán amikor már majdnem elkönyvelted magadban, hogy ez aztán teljesítmény, akkor előbújuk a szomszédos szikla mögül egy anyajuh és az apró utód, majd legelészés közben unottan elcsoszognak melleted.
Közben egy marhacsorda között is át kellett haladnom, mivel nem szándékoztak lemenni az útról.
Magányos fa az etető mellett, egyenesen előre Ogwen völgy.
Kezdett már uncsivá válni az egyenes út ekkorra.
Balra kezdett közeledni a Gallt yr Ogof, azaz a Barlang Domb.
Középmagasságban ott is rejtőzött valamilyen képződmény, ami akár a barlang is lehetett.
Közben egy farmerral és hűséges társaival futottam össze.
Jószágok kelet felé a távolban.
És egy másik farm szintén abban az irányban.
Vízgyűjtő csati.
A kerítés mögött már Glyderau vidéken haladtam tovább.
Így hogy ilyen közel haladtam el a barlangos domb mellett elgondolkoztam rajta, hogy megkukkantsam-e, és mivel itt volt épp hálózat, neten gyorsan le is tudtam csekkolni, hogy érdemes-e ilyen terveket szövögetni.
Gyorsan megtaláltam, hogy inkább csak egy hasadékról van szó, és nem mellesleg kemény meló oda feljutni - mivel 250 méterrel magasabban van -, így haladtam tovább az eredeti tervek szerint.
És a messzeségben a páfrányos domboldal fölött Tryfan tarajos keleti oldala is felbukkant a láthatáron. Ez már egyből izgalmasabbá tette az utat.
Réti pityerek csicseregtek mindenfelé, ahogy azt már megszoktam ilyen vidékektől. Ő épp egy palából készített - a környék egykori bányászati melléktermékeként gyakori - kerítésoszlop tetejéről kürtölte világgá a mondandóját.
Ő pedig mirtusz tetejéről énekelt. (habár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez mirtusz volt)
Erdei szürkebegy.
Közeledett a sziklamászó paradicsom.
Tryfan sziklái. Ezek a jószágok min. 100 méter magasak.
Persze zoom nélkül még távolt volt az.
Az első kempinghez - Gwern Gof Isaf - elértem 70 perc alatt. Tervek szerint az eddigi úton mentem volna tovább még egy km-en keresztül a következő kempingig, de már valami kis izgalomra vágytam, így inkább Braich y Ddeugwm lankás szikláira kezdtem el felkapaszkodni, hogy tökéletes kilátópontról meg tudjam Tryfant vizsgálni.
Braich y Ddeugwm sziklás vonulata.
A kemping néhány épülete már egészen a távolban maradt mögöttem, amint egyre feljebb jutottam.
Megy a multitaszkingolás: kérődzés, pózolás és gyerekfelügyelet.
Egy-két juh simán verné a mezőnyt kutyakiállításokon ilyen beállásokkal.
No, az a magaslat már egész jónak tűnt terepfelmérésre.
Keletről alacsony felhők érkeztek időközben.
Fekete áfonya.
Tryfan és juh.
És ezek közelbbről.
Szürkebegy.
Végre fenn az ideális magaslaton olyan 550 méteres maggasságon. A képen jobbra Tryfan, balra pedig Glyder Fach látható, és ilyen sorrendben is terveztem őket megmászni. Előbbi 917, míg utóbbi 994 méter legmagasabb pontján.
Tryfan közepén húzódik egy természetes "út", ami a Csarab Terasz (Heather Terrace) névre hallgat, ami egy zöld sávnak tűnik innen szemlélve. Ezen haladva balról a 3. csúcsra terveztem felmászni az Északi Fal Variáns útvonalon (North Buttress Variant).
Ami többé-kevésbé ezt az útvonalat jelentette.
Ez innen teljesen barátságosnak tűnt, de hogy jobban fel lehessen mérni a méreteket összedobtam néhány részletet felnagyítva a teljes hegyhez viszonyítva:
Alul Tryfan teljességében, a lila téglalap 3 csúcsot nagyít fel, aminek újabb nagyítása a bal oldali sárga színű, 917 méteres csúcson található Ádám és Éva névre hallgató monolit kőtömb, és az egyiken ácsoró emberke. Az ide feljutók gyakori időtöltése egyikről a másikra átugrani, ami nem nagy távolság, de odafönn elég félelmetes vállakozásnak tűnik. A jobb felső, piros, kinagyított részlet a Csarab Terasz (Heather Terrace) és az Északi Szakadék (North Gully) egy részét mutatja. Az éles szeműek egy vörös kabátos túrázót is láthatnak itt.
A ez utáni szakasz a Glyder Fach Tarajos Gerince (Bristly Ridge) volt.
A pózoló juhokat most én váltottam.
Fekete áfonyába sok felé botlottam ezen a terepen.
Innen le kellett ereszkedni Tryfan lábához, hogy elindulhassak rajta felfelé. A terep helyenként eléggé láposnak bizonyult.
A korábbi összefoglaló kép egyik kinagyított részlete itt nagyban. Így már könnyebb kiszúrni a vörös felsős embert.
Vad folyó a hegyoldalban.
Ja, hogy mi a csarab? Ez a növény itt.
Fél km-rel odébb már lenn is voltam a völgy aljában zúgó Nant Gwern y Gof folyónál.
Sárgasávos hegyiszitakötő.
Innen már csak a kerítés mentén végig kellett surranni és lehetett is kezdeni a Csarab Teraszon tovább haladni.
Alattam Tryan Bach, azaz a Kis Tryan a sziklamászók szintén kedvelt mászóhelye. Itt épp csak fél tucatnyian szorgoskodtak rajta.
Persze ez viszonylag messze volt már tőlem a kép bal oldalán.
Egyre meredekebb volt felfele az út, pedig ez csak a bemelegítő rész volt. Aki magától kiszúrta a kecskét a jobb oldali szikla tetején annak jó szeme van a részletekhez.
Sunyi kecske gúnyosan kukucskált lefelé miközben vörösödő fejjel kapaszkodott itt fel az ember.
Lehet csak én láttam akkor úgy, de ez egy lenéző arckifejezés mindenféle értelemben.
Jó kis kilátót talált ám magának.
A cimbik is a közelben legelésztek persze.
Visszatekintve az ösvényre.
A távolban Tryfan Bach egy fehér felsős mászót foglalkoztat.
Távolról nagyon egyértelmű volt, hogy hol van a Csarab Terasz, de így közelről más volt a helyzet.
Így első próbálkozásra egy kisebb hasadékba sikrült felmászni.
Innen visszaereszkedve rátaláltam a teraszra.
Innen egy időre egyértelmű volt hogy merre tovább, amiről majd a következő beszámolóban írok.