Skye 1. nap - Blaven - Clach Glas - Blaven

1. nap: Blaven - Clach Glas - Blaven:

Egy gyors ebéddel egybekötött nézelődés következett idefenn Blaven csúcsán:

 Félszigetek és halfarmok.

 Továbbra is komor az ég a Cuillin fölött... de illik hozzá.

 Láblógatás egy km magsságban.

 Miután elfogyott az ebédnek valóm - amitől közel sem sikerült jóllakni - elkezdtem az előttem álló utat is felmérni. A cél a kép közepén látható Clach Glas volt, a probléma csak az volt, hogy a jobb szélen látható hatalmas sziklákon kellett volna oda lemászni. Eldöntöttem hogy ez még egy kicsit sok lenne első nap, főleg lefele menet, úgyhogy visszamásztam a két Blaven csúcs közé, hogy onnan leereszkedhessek és kelet felől hódíthassam meg később Clach Glas tekintélyt parancsoló ormát.

 Kilátás Cuillinre.

 Fény játék a tengeren.

 A két csúcs közötti nyereghez érve elkezdtem lefele ereszkedni a laza sziklatörmeléken... 

 Egy piros színben pompázó kollega kicsit alacsonyabban.

 Szerencsére egy idő után szilárd sziklákon keresztül is lehetett haladni. Itt épp visszafele tekintve Blaven csúcsa felé.

 Túrázó a fennsíki tavacska mellett.

 Lefele menet bekukkantottam egy hasadékba a sziklafalban.

 Társaság akadt helyenként.

 A sziklafal aljában nehezen járható hegyoldalban kezdtem el észak felé haladni. Lusta voltam teljesen lemászni a völgybe, így legalább csak kétszer annyi ideig tartott ezt a szakaszt megtenni, kárpótlásul viszont ilyesmikre bukkantam: kecskeszarv maradványa.

 Túrázó társaság és sziklák. Nekik volt eszük és a völgyben az ösvényen közlekedtek.

 Időközben sok tiszteletkörrel de biztosan haladtam Clach Glas felé. Itt épp az eddig megtett utamat szemléltem.

 An Stac a völgy túlsó oldalán csak 528 méteres, de kemény diónak tűnt innen nézve.

 Loch Slapin északi vége.

 Túrázók a szakadék mentén.

 Az újabb találmányom ez a részben megnyammogott juh lábacska volt. Kezdett gyanus lenni a dolog, de ekkor még nem állt össze teljesen a kép.

 És nagy sokára a szemem elé került Clach Glas keleti oldala is. Már csak át kellett kelnem a törmeléken aztán szaladhattam is fel a szuper tapadós sziklákon egészen a gerincig.

 Átkelés Allt na Dunaiche egyik ágán.

 Gyorsan leteszteltem, hogy kellőképpen stabilan áll-e ez a sziklácska... nem nagyon sikerült elmozdítani...

 Ez itt pedig Blaven északi vége, ebből a szemszögből elég egyértelmű hogy miért nem volt kedvem ezeken a sziklákon keresztül leereszkedni.

 A nagy rejtélyre is fény derült... a csúcs felől egyszer csak megjelent egy nagy madár és a sziklafaon landolt a völgy túlsó oldalában... pontosan ott ahol a lábacskára bukkantam korábban... azaz ezen a borzalamas minőségű képen egy fészkén ülő sas látható.

 Itt kezdődött a finomság... szuper stabil sziklafal, ami annyira tapadós, hogy a majdnem függőleges falon fel lehet sétálni... éljen a gabbró kőzet!

 Lehetett volna a völgyben haladni ezen a szakaszon... de az uncsi lett volna, a jobb oldali fal viszont igazi élmény volt.

 Visszatekintve.

 Blaven előttem. A gerince bal széle felé pár túrázó.

 Egy kis pihi az intenzív mászást követően kellemes volt, főleg hogy a nap is előbújt egy ideje.

 No, ott vannak azok a túrázók, csak még mindig túl kicsik.

 De így már szemüveg nélkül is látom őket.

 Elérkeztem a cél közelébe: Clach Glas orma. Úgy is hívják hogy Skye Matterhorn-ja. (Matterhorn az Alpokban egy szimpatikus hegy)

Blaven.

 Clach Glas csúcsán egy kis szundítás következett, miközben a nap melengette az arcomat. Ébredés után szembesültem vele, hogy Blavenre még vissza kell mászni... már csak meg kellett találnom ezen a komplex sziklafalon azt a kiskaput, amin én is át tudtam jutni... szerencsémre volt részletes leírás nálam.

 Cuillin északi vége most már világosabb égbolt alatt.

 Túrázók ereszkednek lefele Blavenről a sziklafalak fölött.

 Blaven északi oldala... impozáns.

 Sziklák jobbra.

 ... és balra is. A feletébb feltűnő szikla a Nagy Hajóorr (Great Prow) névre hallgat.

 Az útleírásomnak köszönhetően meglett a rés a pajzson. Ezen a folyosón tudtam felkapszkodni, majd egy másikra átmászni, ahonnan már "könnyű" út vezetett a sziklafalak tetejére.

 Az egyik folyosóról másikra átmászás elképesztően félelmetes volt: közel függőleges sziklafalon tátongó mélység fölött kellett felkapaszkodni. Itt a felső folyosóról az alsóra nézek már vissza.
Az biztos hogy megfelelő felkészülés volt a Cuillin Gerincre ez a nap, ennyire komoly szakasz csak a King's Chimney volt a Gerincen, ami pedig konkrétan sziklamászás volt.

És újra fenn Blavenen. Ez a kis kör 6 órát vett igénybe és a napnak még közel sem volt vége...