0. nap: Készülődés és utazás:
Ahogy korábban már utaltam rá idén májusban sikerült eljutnom Skye szigetére, ahol egy hetet töltöttem el. Elsődleges célom a Cuillin hegygerinc végigmászása volt, ezek mellett pedig a tengerparti és egyben elhagyatott vidék különleges világát volt lehetőségem felfedezni.
Jogos kérdésként merül fel, hogy miért éppen ide akartam menni, valamint hogy miért jó valakinek hogy végigmássza a Cuillint. Ezekre gyorsan összefoglalva a következőek lehetnek indokok:
- Egyesek szerint UK-ben ez a legkomolyabb kihívás amit az ember teljesíthet a hegyekben, amennyiben nem konkrétan hegymászásra akarja adni a fejét.
- 22 hegycsúcs fekszik egy folytonos hegygerincen, ami 12 km hosszan nyúlik el és 3000 méter szintkülönbséget kell az embernek ez alatt megmásznia felfelé és lefelé is.
- Páratlan kilátás a gerinc többi csúcsára, völgyekbe, öblökbe, a környező szigetekre, a tengerre és egy tiszta napon ÉNY Skócia hegyvidékeinek egy jelentős részére.
- Mint ahogy minden kihívásnál normális, hogy az ember bebizonyítsa magának, hogy képes rá.
Ha az ember túrázással szereti elütni az idejét, akkor egy idő után elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon azzal a névvel hogy Cuillin. Velem is így történt ez, és úgy gondoltam, hogy megfelelő felkészülés után képes leszek a teljesítésére. Amikkel én készültem:
Fizikai rész:
- beltéri fal- és sziklamászó tanfolyam és edzés,
- futás terepen, minél több emelkedőt útba ejtve,
- egy raklap húzódszkodás az ajtófélfán saját testsúllyal és táskával
- próbatúrák nehéz táskával.
Mentális:
- a környék minél jobb megismerése térképek, útleírások, videók és fényképek tanulmányozása segítségével.
- a vízlelőhelyek felderítése, mivel konkrétan a gerincen nincs állandó vízforrás
- az ajánlott irodalmak feldolgozása és vázlatos formába öntése, ami végül egy 15 oldalas jegyzet lett:
Stainforth Gordon - The Cuillin - Great Mountain Ridge Of Skye
Andrew Dempster - Classic Mountain Scrambles in Scotland
Andy Hyslop - Skye Ridge MiniGUIDE
Mivel 9 napot szántam Skye-ra, amiből 7 napot a szabad ég alatt terveztem eltölteni mindenféle megszakítás nélkül, így elég komoly lett a pakolós listám, többek között a kaja része is:
Jogos kérdésként merül fel, hogy miért éppen ide akartam menni, valamint hogy miért jó valakinek hogy végigmássza a Cuillint. Ezekre gyorsan összefoglalva a következőek lehetnek indokok:
- Egyesek szerint UK-ben ez a legkomolyabb kihívás amit az ember teljesíthet a hegyekben, amennyiben nem konkrétan hegymászásra akarja adni a fejét.
- 22 hegycsúcs fekszik egy folytonos hegygerincen, ami 12 km hosszan nyúlik el és 3000 méter szintkülönbséget kell az embernek ez alatt megmásznia felfelé és lefelé is.
- Páratlan kilátás a gerinc többi csúcsára, völgyekbe, öblökbe, a környező szigetekre, a tengerre és egy tiszta napon ÉNY Skócia hegyvidékeinek egy jelentős részére.
- Mint ahogy minden kihívásnál normális, hogy az ember bebizonyítsa magának, hogy képes rá.
Ha az ember túrázással szereti elütni az idejét, akkor egy idő után elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon azzal a névvel hogy Cuillin. Velem is így történt ez, és úgy gondoltam, hogy megfelelő felkészülés után képes leszek a teljesítésére. Amikkel én készültem:
Fizikai rész:
- beltéri fal- és sziklamászó tanfolyam és edzés,
- futás terepen, minél több emelkedőt útba ejtve,
- egy raklap húzódszkodás az ajtófélfán saját testsúllyal és táskával
- próbatúrák nehéz táskával.
Mentális:
- a környék minél jobb megismerése térképek, útleírások, videók és fényképek tanulmányozása segítségével.
- a vízlelőhelyek felderítése, mivel konkrétan a gerincen nincs állandó vízforrás
- az ajánlott irodalmak feldolgozása és vázlatos formába öntése, ami végül egy 15 oldalas jegyzet lett:
Stainforth Gordon - The Cuillin - Great Mountain Ridge Of Skye
Andrew Dempster - Classic Mountain Scrambles in Scotland
Andy Hyslop - Skye Ridge MiniGUIDE
Mivel 9 napot szántam Skye-ra, amiből 7 napot a szabad ég alatt terveztem eltölteni mindenféle megszakítás nélkül, így elég komoly lett a pakolós listám, többek között a kaja része is:
7,5 napi kaja a a nehéz csomagolásoktól megszabadítva és praktikusan újracsomagolva: 5030g
A kistáska, amivel a gericet másztam végig.
Mellette a nagytesó - a szokásos zsákom - ami pedig a 9 napi cuccot, plusz a kisebb táskát tartalmazta. Mellékesen megjegyzem, hogy a kisebb is kétszer akkora, mint egy normál hátizsák.
Egy ilyen hegyi vállakozásnál az egyik legkritikusabb tényező az időjárás. Még decemberben jól kitúráztam magam Cairgormsban, de röviddel utána elkezdtem a Skye-ra vonatkozó időjárást figyelni naponta többször ellenőrizve az alakulását. Májustól szeptemberig ajánlott ezt a túrát megejteni, így úgy voltam vele, hogy egyből indulok, amint 2 nap egymás után esőmentes lesz májustól. Ez olyan jól alakult, hogy az elő napot leszámítva végig 7 ágra sütött a nap, szóval szokás szerint jól választottam ki a dátumokat.
Szerda délután már lehett látni, hogy vasárnap és hétfő derült lesz, így lezsíroztam a szabit a következő hétre, beszereztem a maradék cuccokat, bepakoltam a táskákat és hevesen dobogó szívvel felszálltam a buszra... az elsőre... aztán a másodikra... aztán Glasgowban a harmadikra nem tudtam, ugyanis a reggeli busz teljesen be volt telve, így csak az aznapi délután 5-ös volt opció. Szóval beiktattam egy 10 órás városnézést Glasgowban.
Reggel 7-kor elég kihalt volt a belváros. Szokás szerint a városban található folyó felé vettem az irányt, ami jelen esetben a Clyde folyó volt.
Központi vasútállomás.
Metró lejáró.
Híd a Clyde folyón.
Miután leértem a partra kelet felé kezdtem el követni a folyót, amíg valami zöldebb részhez nem értem.
Utcai művészet.
Bíróság.
Fülemüle.
Egy díszesebb híd a tucatnyi közül.
Vízimentő hajóállomás.
Reggeli edzés.
Kék cinke.
Nagy bukó Richmond Parkban.
A regglei körrel lesétáltam a Richmond Parkhoz, aztán kitaláltam hogy inkább megkérdezem a reggeli busz söfőrét, hogy nem enged-e fel, úgyhogy visszafordultam a buszmeg felé.
Emélkmű.
Glasgow Green életkép.
Glasgow Green nyugati vége.
Mutatós belvárosi részlet.
Ismét a központi pályaudvarnál, most már eléggé nyüzsögtek az emberek.
Épphogy visszaértem a buszhoz, ahol végignéztem, hogy előttem kb 10 embert ugyanúgy nem engedtek már fel a buszra, így nekem fölösleges volt próbálkoznom, meg délutánra már úgyis volt jegyem. Kiültem a pályaudvar elé csövezni egy időre ez a csodaszép óraszobor elé, aztán inkább úgy döntöttem, hogy visszasétálok Glasgow Greenre akármennyire is le akart már szakadni a hátam a táskától.
Buchanan Street sétáló utca mostanra hemzsgett az emberektől.
Városháza.
Gallery of Modern Art
Amikor már harmadszorra kedtem el megázni úgy döntöttem, hogy művelődök egyet a helytörténeti múzeumban, a The People's Palace & Winter Garden-ben.
Téli kert fentről.
A múzeum kimondottan érdekes volt, 2 órát könnyedén el tudtam itt ütni... plusz a táskámat sem kellett hurcolnom.
Bálna állkapocs, mint dísz ajtófélfa.
Glasgow Green.
A Népi Palota és Téli Kert kívülről.
Szarka.
A szörnyeteg: a nagytáska bekebelezte a kisebbet... nekem meg ezt kellett cipelnem... mondjuk csak 20 kiló volt.
Joda szárnyakkal és vaskos lábakkal.
Városháza hátulról.
Utcai művészet.
Árbóc stílusú villanypóznák.
Skócia virága, a bogáncs.
A skót utcai zenészek sem maradtak el. Kicsit sok volt a dob, de egész jó volt.
Miután befejeztem a 10 órás zarándoklatomat Glasgowban felpattantam a 915-ös CityLink buszra, ami a végcélomig vitt. Itt épp Fort Williamben tartottunk egy szünetet.
Loch Linnhe Fort Williamből.
Odafenn UK legmagasabb pontja rejtőzött: Ben Nevis.
A csúcs a felőkben volt.
A rövid megálló gyorsan véget ért, így szaladtam vissza a buszhoz egy utolsó körbepillantás követően.
Este 9 környékén keltünk át a tenger fölé magasodó hídon, ami Skye szigetére visz, és ekkor pillantottam meg először a Cuillin hegyeket.
21:20-kor kirakott a busz az én végállomásomnál, a Sligachan Hotelnél, ahova 26 óra alatt jutottam el. Innen egyből neki is kezdtem az igazi útamnak.
Itt hagytam el a régi kőhidat a hotel mellett, ahol belőttem a helyes útvonalat.
A nap utolsó képe a Cuillin hegyek északi végpontja, Sgurr nan Gillean jobbra.
Innen még jócskán volt gyalogolnivaló mára és olyan hajnali 3-ra értem Camasunary öböl partjára 12 km-rel odébb. Az itteni menedékházban terveztem aludni, de vegül úgy döntöttem, hogy nem akarok mindenkit felzavarni ilyen későn, főleg hogy nagyon kellemes volt az idő. Végül csak kerestem egy szimpatikus füves részt, bebújtam a hálózskomba és egy perc múlva már mélyen aludtam.