Skye 5. nap - Loch Coruisk - Gars-bheinn

5. nap

Loch Coruisk - Gars-bheinn

Az lemúlt 2 napban megmásztam a Cuillin Gerincet, a mai napi nagy feladat elsősorban az volt, hogy visszamásszak a legdélebbi csúcsra, ahol a nagy hátizsákomat - és benne a maradék kajámat - elrejzettem. Kissé aggódtam, hogy nem-e találták meg a hollók a távollétemben, de legalább mára is maradt egy kis izgalom. :)

Tegnap este még észleltem, hogy valaki más is tanyát vert a környéken, így a tömegnyomor minimalizálása végett 6-kor felkeltem, felfaltam mind a háram kekszemet ami reggelire maradt, majd indultam is tovább.

Sátor a folyó túloldalán.

 A napfény időközben már ki is világította a célpontomat (fekete nyíl), és ha nem lettem volna éhes még lézengtem volna egy kicsit idelenn tudván, hogy jó kis túra oda feljutni.

Ez alkalommal viszont csak a kis hátizsákot kellett cipelnem, valamint a nap perzselő érintése ilyen korán még csak a csúcsok magasságában volt tapasztalható, így relatíve gyorsan haladtam. Itt már a Coruisk Emlékkunyó fölött álltam.

 El tudnám képzelni, hogy ebben a kunyhóban éljek egy ideig. :)

 Aztán ide is leért a napsütés, kezdődött a forróság. Az előttem álló út javarészt elég kaptatós volt.

 Javarészt a vízmosást követve egész jó hűvösben vitt az utam felfelé.

 Érdekes volt belegondolni, hogy 14 órával ezelőtt még Sgurr nan Gillean csúcsán (fekete nyíl) csücsültem.

 Amint egyre magasabbra kapaszkodtam a Felföld homályba vesző hegycsúcsai lassan kitöltötték a láthatárt.

 Majd elérkezett a kőtörmelékes rész. A szurdokig gyorsan (30 perc) fel lehetett jutni nágykézláb haladva...

...majd amikor beértem a szudokba már tudtam, hogy a bal hasadék szilárd fala nagyságrendekkel jobb választás, mint a jobb oldal, ahol a kőtörmeléken csak sziszifuszi stílusban lehet haladni.

Felérve a Gars-bheinn tetejére páratlan kilátás fogadott...

... a kis szigetek dél felé... (középső távoli csúcs 25 km-re, Rum szigete)...

... észak, kelet és dél felé pedig távoli hegyek ameddig a szem ellát... a fekete nyíl Ben Nevis 85 km-re lévő csúcsát jelzi, ami tisztán kivehető a képen (persze nem ebben a felbontásban)

 A félsziget vége. Ekkor még nem tudtam, de elballagtam a fekete nyíllal jelzett egykori Viking kikötőig még naplemente előtt.

Sgurr nan Gillean valamint a távolban Old Man of Storr (35 km-re).

Ahol reggel felébredtem ebből a szemszögből.

Idefenn összefutottam egy helyi túrázóval és a kutyusával, akivel igazán informatív beszélgesbe elegyedtünk. Mesélt a félsziget végéről, ahova fiatalon jártak kagylókat gyűjteni, őshonos famagok gyűjtögetéséről a part menti erdőben, hogy került a vidékre, az itteni életről, az egyre intenzívebb túrizmusról, a megszállott hegymászókról, a visszatelepített fehértollú rétisasokról, amik a szirti sasok kárára gyarapszanak a környéken és még sok egyébről... igazi élmény volt. 

3,5 óra alatt úgy-ahogy sikerült kibámészkodnom magam idefenn, úgyhogy az összes táskámmal együtt elindultam le a tengerhez.

Skye 4. nap - Sgurr nan Gillean - Loch Coruisk

4. nap

Sgurr nan Gillean - Loch Coruisk 

Miután sikeresen teljesítettem a Gerinc teljes hosszának végigmászását ideje volt visszaszállni a földre, egészen pontosan tengerszintre és persze a szálldogálást gyaloglással helyettesíteni a gyakorlatban.

Először is elkezdtem a gerincen leereszkedni Sgurr nan Gillean csúcsától és eretei terveim szerint a piros nyíllal jelzett Sgurr na h-Uamha csúcsig tartott volna a teljes Gerint túra. Azonban realizálnom kellett, hogy a lábaim nem feltétlenül értenek egyet ezzel az elképzeléssel, valamint az maradék elemózsiámra és az éléskamrám (zöld nyíl) távolságára való figyelmmel inkább a fekete jelzés mentén ballagtam tovább.

Blaven felett megjelent a hegyi mentők helikoptere, ami remélhetőleg csak gyakorlatozott és nem éles bevetésen volt.

 

Visszapillantva Sgurr nan Gillean mesébe illő csúcsára.

 Időközben társaságom is akadt és mivel az energiám igen csak alacsonyan tengődött gondoltam kicsit dobok a hangulaton a modern technika segítségével, így az Outlander sorozat címdalára lépkedtem tovább, ami hatalmas élmény volt ebben a környezetben.

Innen érkeztem...

És ez a szakasz állt előttem... ahol annyira el voltam már lazulva, egy kisebb kőtörmeléken való megcsúszásnál és is hajítottam a fényképezőt... éljen az objektív védelmét szolgáló UV szűrő!

 Ahogy ereszkedtem egyre gyakrabban pillantottam meg növényzetet is. :)

 Sziklák közel és távol.

 A meredek leejtő előnye, hogy gorsan lehet ereszkedni. A képen középén látható csúcsról ideáig, azaz Lota Corrie aljáig 1,5 óra volt az út... fényképezgetéssel együtt.

 Idelenn a Sligachan folyó bőséges vizében lemostam magamról az út porát.

 Valószínűleg korábban már említettem, hogy a Tündér Medencék meglátogatása is tervben volt eredetileg, viszont mivel a Gerinc túloldalán voltak ezért kimaradt a programból. Nem mellesleg ezen a folyószakaszon is kristálytiszta és türizszínű víz csobogott. Valamint ha reggel és nem majdnem este értem volna ide, akkor ugyanolyan észbontó képeket lehetett volna itt is lőni, ha nem jobbakat a hely elhagyatottságának köszönhetően.

 Még 100 méterrel alacsonyabban most már Harta Corrie kanyargó folyószakaszát követve.

Harta Corrie völgyéből Druim nan Ramh gerince fele menet az abróbb vizek élővilágának fürkészésével ütöttem el elég sok időt, a gyakori pihenőimet ezzel frappánsan leplezve.

 Gőte

 Szitakötő lárva.

Nem mintha nem láttam volna a Cuillint pont eleget az elmúlt napokban, de amikor Druim nan Ramh gerincére felértem ismételten rálátást nyertem az egész terjedelmére... meg arra, hogy mekkora állatnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezen végig akarjon sétálni. :)

A Gerinc. Katt a képre, szép terjedelmes az is... nagy felbontású akarom mondani. 

Druim nan Ramh tetejéről már csak a fekete nyílhoz kellett leslattyognom, ahova éjfél körül oda is értem. A mai 17 órányi mozgalmas túrázást követően sokat nem babráltam az ágyazással, elterültem egy sziklán a hálózsákba bújva és a következő pillanatban már aludtam is.

Black Cuillin megmászása 2. nap / Black Cuillin traverse day 2

Skye 4. nap - Cuillin megmászása: Bealach na Glaic Moire - Sgurr nan Gillean

4. nap: Cuillin megmászása

Bealach na Glaic Moire - Sgurr nan Gillean

A tegnapi szuper napot követően reggel 7 környékén félálomban madarakról kezdtem el álmodni majd nem sokkal később fel is keltem. A közelemben sertepertélő hollók látványa mosolyt csalt az arcomra, majd miután teljesen magamhoz tértem ez eltűnt hirtelen. A kajás zacskómat este nem raktam vissza a táskámba - ami párnaként funckionált - hanem mellette hagytam és ha kicsit később ébredtem volna fel, akkor nem sok elemózsiám lett volna erre a napra. A zacsi szét volt tépkedve és már a benne lévő kaják is meg lettek csipkedve. Kicsit sokkoló volt erre ébredni, főleg annak tudatában, hogy minimum 14 óra távolságban volt a többi kajám, ami meg volt nagyon ki volt számolva.

Miután biztonságba helyeztem az ennivalóimat elindultam le a völgybe forrást keresni. Közben magamba szívtam a továbbra is nem mindennapi reggeli kilátást.

Az egyik legmagasabb állandó forrás a Gerincen nem is volt sokkal alacsonyabban. Reggeli mosakodást és vízkészlet feltöltést követően már mentem is vissza a cuccaimhoz.

An Stac és az In Pin hajnali fényben.

A tegnapi túrázó páros jóval gyorsabban indulásra kész volt mint én, és mire visszaértem a vízgyűjtésből ők már Bidean Druim nan Ramh első csúcsához közeledtek.

Itt már a központi csúcsot is meghódították...

... majd Bidean Druim nan Ramh 3. bércét kézték el megközelíteni.

 Itt az előbbi helyen csak kicsit nagyobban.

És itt már lefele ereszkedtek. Én természetesen hasonló tempóban haladtam csak valamelyest jobban a gerincen maradtam.

A nap ekkorra már magasan járt és élettel töltötte meg ezt a zord vidéket.

A következő cél az An Caisteal volt - a viszonylag egyenletes hátú és legközelebbi hegy -, és a szomszédeihoz képest egyszerűnek bizonyult.

A nevezetes Sgurr an Fheanain nyugatról nézve. Erről az oldalról nem olyan látványos, mint a túlsóról, ami ugyebár a Fairy Pools háttere szokott lenni.

Továbbra is gyakori látvány egy-egy kis mélységű barlang.

Távoli apró települések észak felé.

Ismét a túrázó páros, és ismét egy újabb heggyel előrébb.

Egy újabb km mélységű hasadék... ami fölött át kellett ugrani.

Blaven és Clach Glas sziluettje a távolban.

A közelebbi nem túl látványos csúcs Sgurr na Bairnich majd mögötte Bruach na Frithe.

A távolból már hívogatott a híres-neves Am Bhasteir.

Igazi nyüzsi volt ezen a részen a tegnap estihez képest. Itt a gerincen egy ember...

... aztán meg szembe is jött egy.

Közben felértem Sgurr na Bairnich tetejére.

Am Bhasteir méretei így jobban felmérhetőek, hogy a hozzá közeli sziklákon pár túrázó tartózkodott.

Egyre jobb lett a látótávolság ahogy a homály kezdett csökkenni.

A Gerinc eddig teljesített része.

Portree és Storr a távolban.

The Storr és Old Man of Storr.

Homályba vesző hegyek lánca.

Clach Glas és Blaven csúcsai közelről.

Fenn Bruach na Frithe csúcsán. Itt sütkérezés és ebéd következett.

Kilátás ÉK-re, a jobb oldali hegy Marsco, középütt a sziget Raasay.

Egy szerencsés ember Am Bhasteir tetején Sgurr nan Gilleannal a háttérben.

Jól megérdemelt láblógatás némi kilátással.

Növényzet!

Hegyi túracsoport. Számomra teljesen ellenszenves volt ahogy öten egymáshoz kötve masíroztak a környzetükre minimális figyelmet fordítva. Dehát ahány ház annyi szokás... mellesleg itt már egész tekintélyesnek tűnik a The Baster Tooth névre hallgató középső sziklaorom.

Gondoltam én is próbálkozom a The Baster Tooth megmászásával. Erre kinéztem egy teljesíthetőnek tűnő útvonalat - Lota Corrie -, amihez leereszkedtem a szakadékba eddig a magasságig.

Majd ezen a falon kezdtem el felfelé surranni. Felfele menet gyanúsan sok volt a sziklamászó felszerelés, aztán miután a nedves falú kéményen felfelé megcsúszott a lábam és visszapottyantam pár métert jobbnak láttam inkább hanyagolni a további próbálkozást. Természetesen negyed órára szükség volt hogy a lábam abbahagyja a remegést és ezután már le tudtam mászni az alattam lévő 10 méteres falon. A fal tövében begyűjtöttem az egyik üvegemet ami nálam kicsit hosszabbat pottyant és a fal aljában landolt olyan 15 méternyi zuhanást követően. Természeresen lyukas lett így 1 literre zsugorodott a vízkészletem.

Ezt a balszerencsés próbálkozást követően visszamásztam a gerincre ahol épp sziklamászók borították a falakat a Baster Fogon.

Kicsit kizúmolva...

... aztán meg be. 

Ezután a Baster Fogat kihagyva Am Bhasteir csúcsára indultam, amihez a sziklák alatt túl kellett haladni ezeken a csúcsokon majd visszafordulni a csúcs eléréséhez.

Kilátás északra.

Sligachan Hotel... ahonnan indultam a pár nappal korábban.

Sgurr nan Gillean innen nem is tűnt semmi extrának.

A csúcsdísz.

Egy csoport Am Bhasteir teteje fele menet.

Itt pedig már lefele ereszkedve.

Clach Glas és Béaven, most először jól kivehető gerinccel.

Sgurr nan Gillean túrázókkal.

... és az oda vezető gerinc...

... aminek a legkritikusabb szakasza ezeken a bordákon átjutni. Ennek tudatában érdeklődéssel kísértem figyelemmel, hogy melyik bordán és miként jutnak fel a teljes felszerelést használók.

Itt már testközelből vizsgáltam ezt a kritikus szakaszt.

A korábban említett borba közelről így festett, és némi vizsgálódást követően az egyel korábbin kapaszkodtam fel...

... és mindenféle probélma nelkül gyorsan fenn is voltam a tetején.

Ezután összetalálkoztam egy 2 vezető - 1 túrázó csoporttal.

Egy sziklatorony.

Az ott már a csúcs... a végső!

... aminek az eléréséhez át kell bújni egy kisebb lyukon, amit angolul frappánsan a tű átfűzéseként emlegetnek.

A csúcs előtti lyuk ellenkező oldalról nézve.

Ééééés fenn az utolsó csúcson!

 A világ tetején érzés... Sgurr nan Gillean csúcsán.

Kilátás ÉK-re.

Kilátás ÉNy-ra.

Sgurr nan Stri.

Pont ekkor ért fel egy sziklamászó páros is a csúcsra.

Akik rövid idő eltöltése után idultak is tovább ... a lyukon keresztül ...

... majd le a gerincen.

Baki elég fáradt volt ekkor már...

... úgyhogy hagytam pihenni az elkövetkezendő 1,5 órában amíg én a kilátásban gyönyörködtem és a további útvonalat mustráltam.