A mai napra már csak 2 cél volt kitűzve: visszajutni Glen Sligachanba és viszonylag közel tanyát verni a buszmegállóhoz. Természetesen mindezt kényelmes, komótos tempóban... nem mintha nagyon máshogy tudtam volna ekkor közlekedni a nagy táskával.
Reggli kilátás még a zsákba gubózva, a szigetek Soay , Rum és Eigg.
Túl szeles volt itt az idő, úgyhogy összepakoltam és főtt reggeli nélkül indultam tovább. Rövid időn belül viszonylag sok szarvassal összefutottam.
Futó szarvasok, a háttérban Sgurr nan Stri és Blaven csúcsai.
Visszatekintve egy utat jelző kőrakásra.
És előttem már az öböl ahol a délelőtött napon sütkérezéssel és fókanézéssel terveztem tölteni. Természetesen kihagyhatatlan volt felfedezni a kis időszakos szigetet, ami Eilean Reamhar névre hallgatott. (fekete nyíl)
Túrahajó a kis szigetek között, Eilean Reamhar a közelebbi szárazföld.
Lenn a parton, felszerelés le.
A tengeri herkentyű amivel tegnap összefutottam itt élőben mocorgott a víz alatt.
Fenn a kis sziget tetején, Gars-bheinn, a Cuillin legdélebbi csúcsa felé tekintve.
A szigetet dús növényzet borította: pázsitszegfű.
Varjóháj.
Tengeri csillag surran a víz alatt.
Találtam egy szélcsendes helyet és feldobtam a reggelit főni, éljen a csokis műzli.
Közben időnként túrahajók jöttek-mentek és megrökönyödésemre én is majdnem olyan érdekes voltam egy sziklán sütkérezve, mint a fókák.
A fókák szintén sütkéreztek.
Aztán néhányuk csobbant egyet időről időre.
Felettébb meglepő de a kormoránok is sütkérezéssel ütötték el az időt.
Aztán jött egy-két akrobata fóka...
Coruisk Emlékkunyhó még mindig pazar helyen.
Négy óra punnyadás után elindultam Glen Sligachan felé, a civilizáció irányába, hátrahagyva ezt a varázslatos helyet.
Scavaig folyó és a tenger.
Itt már Sgurr Hain gerincén ücsörögtem a tikkasztó hőségben, alattam tavak, folyók és a tenger.
A Cuillin mindenütt.
Ezután már csak lefele vitt az utam a glen felé, a 2 túrázó valamnnyire segít a méretek szemléltetésében.
A völgy: Glen Sligachan.
Az út végtelennek tud tűnni ezen a szakaszon, így amikor valami érdekességre figyelmes lettem egyből lecsaptam az alkalomra, hogy kis szünetet tartsak, mint pl ezt a kis pávaszem párt megfigyelni.
A hegygerint olyan éles volt, hogy még a fényt is precízen vágta.
A békésen kanyargó folyó mentén szarvasok legeltek helyenként.
Tőlük nem messze én is tanyát vertem, amíg viszonylag melegen sütött a nap, hogy ússzak egyet a folyóban...
... és kimossam a ruháimat.
Aztán máris vacsoraidő volt.
Majd a hálózsák is fel lett dobva a pihe-puha fű tetejére.
Majdnem este 10-kor még javában zajlott ez a fény-árnyék járék a hegyoldalon, én pedig lassan álomra hajtottam a fejem.
