Skye 6. nap - Rubha a Gheodha Bhuidhe - Glen Sligachan

6. nap

Rubha a Gheodha Bhuidhe - Glen Sligachan

A mai napra már csak 2 cél volt kitűzve: visszajutni Glen Sligachanba és viszonylag közel tanyát verni a buszmegállóhoz. Természetesen mindezt kényelmes, komótos tempóban... nem mintha nagyon máshogy tudtam volna ekkor közlekedni a nagy táskával.

Reggli kilátás még a zsákba gubózva, a szigetek Soay , Rum és Eigg.

Túl szeles volt itt az idő, úgyhogy összepakoltam és főtt reggeli nélkül indultam tovább. Rövid időn belül viszonylag sok szarvassal összefutottam.

Futó szarvasok, a háttérban Sgurr nan Stri és Blaven csúcsai. 

Visszatekintve egy utat jelző kőrakásra.

És előttem már az öböl ahol a délelőtött napon sütkérezéssel és fókanézéssel terveztem tölteni. Természetesen kihagyhatatlan volt felfedezni a kis időszakos szigetet, ami Eilean Reamhar névre hallgatott. (fekete nyíl)

Túrahajó a kis szigetek között, Eilean Reamhar a közelebbi szárazföld.

Lenn a parton, felszerelés le.

A tengeri herkentyű amivel tegnap összefutottam itt élőben mocorgott a víz alatt.

Fenn a kis sziget tetején, Gars-bheinn, a Cuillin legdélebbi csúcsa felé tekintve.

A szigetet dús növényzet borította: pázsitszegfű.

Varjóháj.

Tengeri csillag surran a víz alatt.

Találtam egy szélcsendes helyet és feldobtam a reggelit főni, éljen a csokis műzli.

Közben időnként túrahajók jöttek-mentek és megrökönyödésemre én is majdnem olyan érdekes voltam egy sziklán sütkérezve, mint a fókák.

A fókák szintén sütkéreztek.

Aztán néhányuk csobbant egyet időről időre.

Felettébb meglepő de a kormoránok is sütkérezéssel ütötték el az időt.

Aztán jött egy-két akrobata fóka...

Coruisk Emlékkunyhó még mindig pazar helyen.

Négy óra punnyadás után elindultam  Glen Sligachan felé, a civilizáció irányába, hátrahagyva ezt a varázslatos helyet.

Scavaig folyó és a tenger.

Itt már Sgurr Hain gerincén ücsörögtem a tikkasztó hőségben, alattam tavak, folyók és a tenger.

A Cuillin mindenütt.

 Ezután már csak lefele vitt az utam a glen felé, a 2 túrázó valamnnyire segít a méretek szemléltetésében.

A völgy: Glen Sligachan.

Az út végtelennek tud tűnni ezen a szakaszon, így amikor valami érdekességre figyelmes lettem egyből lecsaptam az alkalomra, hogy kis szünetet tartsak, mint pl ezt a kis pávaszem párt megfigyelni.

A hegygerint olyan éles volt, hogy még a fényt is precízen vágta.

A békésen kanyargó folyó mentén szarvasok legeltek helyenként.

Tőlük nem messze én is tanyát vertem, amíg viszonylag melegen sütött a nap, hogy ússzak egyet a folyóban...

... és kimossam a ruháimat.

Aztán máris vacsoraidő volt.

Majd a hálózsák is fel lett dobva a pihe-puha fű tetejére.

Majdnem este 10-kor még javában zajlott ez a fény-árnyék járék a hegyoldalon, én pedig lassan álomra hajtottam a fejem.

Skye 2. nap - Sgurr nan Stri

2. nap: Sgurr nan Stri:

Bőséges alvás után reggel Sgurr nan Stri oldalában ébredtem. A tegnapi 15 óra túrázás után kellett is egy rendes pihenés, ugyanis a mai napra sem láblógatást terveztem... ellenkezőleg, estig tartó felfedezést.

 Röviddel ébredés után.

 Odalenn Camasunaryban épp két túrázó szeli át a zöld mezőt.

 Ahogy említettem korábban, szélvédettség szempontjáól csapnivaló volt ez a táborhely, ellenben a kilátás kárpótolt érte... meg úgyis meleg volt, szóval amikor bebújtam a hálózsákomba, akkor már teljesen mindegy volt, hogy mennyire tombol a szél.

 A reggeli tornát ezen a napon inkább ezzel a falmászással helyettesítettem... ritka jó csere volt, a gabbró kőzeten továbbra is ámulatba ejtő volt mászni.

 Útközben vizet is könnyű volt begyűjteni apró állóvizekből.

Mire ide felértem már csak egy pólóra volt szükségem, a reggeli nagykabát békésen pihent a táskában. Sgurr nan Stri csupán egy apró hegyecskének számít ezen a környéken, de amilyen kicsi olyan vad. A reggeli tábohelyemtől csak 330 méteres szintkülönbséggel kellett elbánnom, hogy a 494 méteres csúcsra érjek, ami 45 percet vett igénybe fényképezéssel és pihenőkkel együtt, ami nem is volt rossz. Érezhetően tele voltam energiával korán reggel.

 Újjabb pazar sziklafal előttem.

 Jobbra máris a keleti csúcs.

 Fenn a keleti csúcson.

 Előfordulhat hogy egyesek megkérdőjelezik miért is kellett nekem egy ilyen jelentéktelen hegyre felmásznom, amikor a későbbi napokban egymás után mászom majd végig a kétszer ilyen magas és zord bérceket... nos, szerettem volna előbb látni élőben, hogy mi is áll előttem... és ez az apró hegy volt a legjobb pont erre a feladatra. A képen a Cuillin Gerinc teljes 12 km-es hosszában pompázik. A belső tó Loch Coruisk, amelyet a Scavaig folyó köt össze a tengerrel.

 Camasunary öböl ebből a szemszögből.

 Korábban már írtam, hogy idefenn összeismerkedtem egy rendkívül szelíd hollóval, aki azon felül hogy nagyon érdeklődőnek bizonyult, volt olyan kedves és beállt pózolni a fotókhoz. Holló Sgurr nan Gillean jellegzetes csúcsaival a háttérben.

 Irigyeltem hogy ez neki mindennapi látvány.

 Sgurr nan Gillean.

 Balra Bruach Frithe, jobbra Am Basteir, köztük pedig az agyarszerű Basteir Fog.

 Scavaig folyó közelebbről. Egyesek szerint a legrövidebb skót folyó.

 Apró fás sziget.

 Az egyik helyi túrista látványosság: sütkérező fókák.

 Cuillin délebbi csúcsai között a Gerincen feszik ez a sziklatömb: Caisteal a'Garbh-Choire.

 Zajlik az élet odalenn a tengeren, szép időben ez az elhagyatott vidék is "forgalmassá" válik.

 Trópusinak tűnő tengerpart. Sajnos a víz hőmérséklete csak rövid csobbanást tesz lehetővé. Nekem kb 20 lépéstől teljesen elzsibbadt a lábam, nem tudom úszni tudna-e ebben valaki.

 Elgol településről induló hajók körbevezetik a túristákat a helyi látványosságok között - fókák, tengeri madarak, türkiz öblök, Bad Step (Rossz Lépés: félbehasadt sziklatömb, amin a tengerparti ösvény keresztülhalad - némiképp félélmetes tud lenni, habár ha megcsúszol 10 méter zuhanás után legalább vízben landolsz) - majd itt kirakják és később felveszik őket, hogy egy ideig kószálhassanak a Cuillin lábánál, mint valami elveszett bárányok... akarom mondani, hogy felfedezhessék a Cuillin varázslatos világát.

 Sikerült idefenn annyi időt eltölteni, hogy a téli nagykabát ismét szükségessé vált... erőt vettem magamon és csak 1,5 órát nézelődtem idefenn... pedig szívesen maradtam volna még... pár napot. :)

 Az In Pin, azaz az Inaccessible Pinnacle (Elérhetetlen Orom), valamint az alacsonyabb és lényegesen nagyobb sziklatömb: An Stac.

 Valószínűleg az egyik legjobb madaras képem... 

 Itt a szigetek látszódnak haloványan a háttérben Csőri mögött.

 Minden jón egyszer véget ér, így elkezdtem lefele ereszkedni a táborhelyemhez.

 Camasunary ismét.

 Azért ilyen sziklákon leereszkedni szintén nagy élmény volt, úgyhogy összességében szívesen haladtam tovább.

 Gyorsan ereszkedtem, már majdnem a reggeli táboromnál voltam ismét.

 Útközben fura jelenséget tapasztaltam: egy másik ember!

 Egyberaktam a "kis" és a nagy táskámat... és ez a szörnyeteg keletkezett... nem meglepő, hogy hasonlított a többi sziklához... súlyra legalábbis biztosan...

... és már készen is álltam, hogy teljesen leereszkedjek a tengerhez.