Let's walk about the UK: Sgurr Hain

6. nap

Rubha a Gheodha Bhuidhe - Glen Sligachan

A mai napra már csak 2 cél volt kitűzve: visszajutni Glen Sligachanba és viszonylag közel tanyát verni a buszmegállóhoz. Természetesen mindezt kényelmes, komótos tempóban... nem mintha nagyon máshogy tudtam volna ekkor közlekedni a nagy táskával.

Reggli kilátás még a zsákba gubózva, a szigetek Soay , Rum és Eigg.

Túl szeles volt itt az idő, úgyhogy összepakoltam és főtt reggeli nélkül indultam tovább. Rövid időn belül viszonylag sok szarvassal összefutottam.

Futó szarvasok, a háttérban Sgurr nan Stri és Blaven csúcsai.

Visszatekintve egy utat jelző kőrakásra.

És előttem már az öböl ahol a délelőtött napon sütkérezéssel és fókanézéssel terveztem tölteni. Természetesen kihagyhatatlan volt felfedezni a kis időszakos szigetet, ami Eilean Reamhar névre hallgatott. (fekete nyíl)

Túrahajó a kis szigetek között, Eilean Reamhar a közelebbi szárazföld.

Lenn a parton, felszerelés le.

A tengeri herkentyű amivel tegnap összefutottam itt élőben mocorgott a víz alatt.

Fenn a kis sziget tetején, Gars-bheinn, a Cuillin legdélebbi csúcsa felé tekintve.

A szigetet dús növényzet borította: pázsitszegfű.

Varjóháj.

Tengeri csillag surran a víz alatt.

Találtam egy szélcsendes helyet és feldobtam a reggelit főni, éljen a csokis műzli.

Közben időnként túrahajók jöttek-mentek és megrökönyödésemre én is majdnem olyan érdekes voltam egy sziklán sütkérezve, mint a fókák.

A fókák szintén sütkéreztek.

Aztán néhányuk csobbant egyet időről időre.

Felettébb meglepő de a kormoránok is sütkérezéssel ütötték el az időt.

Aztán jött egy-két akrobata fóka...

Coruisk Emlékkunyhó még mindig pazar helyen.

Négy óra punnyadás után elindultam Glen Sligachan felé, a civilizáció irányába, hátrahagyva ezt a varázslatos helyet.

Scavaig folyó és a tenger.

Itt már Sgurr Hain gerincén ücsörögtem a tikkasztó hőségben, alattam tavak, folyók és a tenger.

A Cuillin mindenütt.

Ezután már csak lefele vitt az utam a glen felé, a 2 túrázó valamnnyire segít a méretek szemléltetésében.

A völgy: Glen Sligachan.

Az út végtelennek tud tűnni ezen a szakaszon, így amikor valami érdekességre figyelmes lettem egyből lecsaptam az alkalomra, hogy kis szünetet tartsak, mint pl ezt a kis pávaszem párt megfigyelni.

A hegygerint olyan éles volt, hogy még a fényt is precízen vágta.

A békésen kanyargó folyó mentén szarvasok legeltek helyenként.

Tőlük nem messze én is tanyát vertem, amíg viszonylag melegen sütött a nap, hogy ússzak egyet a folyóban...

... és kimossam a ruháimat.

Aztán máris vacsoraidő volt.

Majd a hálózsák is fel lett dobva a pihe-puha fű tetejére.

Majdnem este 10-kor még javában zajlott ez a fény-árnyék járék a hegyoldalon, én pedig lassan álomra hajtottam a fejem.

1. nap: Camasunary - Blaven:

2 órányi alvást követően hajnali 5-kor elkezdtem magamhoz térni a közelemből eredő fura hangok következtében. Félálomban nem igazán tudtam hova tenni a cuppogó hangokat, aztán egy idő után leesett, hogy pár méterre tőlem valami a mocsaras mezőn lépked. Még félhomály volt, de olyan közel voltak, hogy nem volt nehéz kivenni a szarvascsordát. Gondoltam inkább felülök hogy észrevegyenek, nehogy túl közel jöjjenek, ahol ilyedtükben esetleg jószándékúan agyontaposnak. Ezt követően már láttak, de továbbra sem tudtak mire vélni a terepszínű hálózsákomba bugyolálva ülve a tengerparti tisztáson. Intenzív bámulás közepette szépen komótosan odébbálltak végül.

Én is követtem példájukat és kezdtem a reggeli készülődést, ugyanis hosszú napot terveztem. A cél a Cuillin gerincre való készülés volt, amire a Blaven és Clach Glas hegyek megmászása adott kíváló lehetőséget. Mellesleg ezeket a hegyeket is megmássza az, aki az összes Cuillin hegyet akarja kipipálni.

Kicsit fentebbről Camasunary-öböl. Bal szélen az új kunyhó, jobb szélen a farm, a távolban a hegy lábánál éppen kivehető a régi kunyhó. Én az első kettő között aludtam a parton.

Nem is annyira a távolban Rum szigete, ahol szintén található a Cuillin hegynek egy része, ami a Rum Cuillin névre hallgat.

A Fekete Cuillin a hajnali fényben sokkal inkább rószaszín volt. A képen a Cuillin gerinc leendő kezdőpontja, a legdélebbi csúcs, Gars-bheinn látható.

A környéken ez egy apró hegynek számít, aminek a lábánál a régi Camasunary kunyhó található. Ő a Sgurr nan Stri névre hallgat és a csúcsáról nyílik a legpazarabb kilátás a Cuillin gerincre.

A hajnali szarvasokat a reggeli juhok váltották.

Kos.

Fő a reggeli: csokis-gyümölcsös műzli.

Apály. Jobbra a közelebbi hegy Sgurr nan Stri, mögötte a távolban a Gerinc. A mai napot végül az előbbi alacsony, innen vízszintesnek tűnő részén töltöttem. (És a legrosszabb alvóhelynek bizonyult az egész hetet figyelembe véve.)

Camasunary farm.

Kagylók.

Hínár-tenger.

Az új Camasunary kunyhó jól televolt amikor este bekukkantottam. Úgy fest jó néhányan a vizen keresztül érkeztek.

Napfelkelte Sgurr nan Stri tetején.

Időközben előbújt valaki más is az esti menedékhelyéről és reggli terepszemlére indult.

Elindultam a mai napi körtúrámra, magam mögött hagyva ezt a kellemes öblöt és völgyet.

Ahogy korábban említettem erre az alkalomra volt egy kisebb és egy nagyobb túratáskám. A nagyban volt minden, még a kisebb táska is, aztán amikor csak egy-két napnyi cucc kellett csak akkor a kicsit használtam. Most a nagyot a domboldalban elrejtettem és este terveztem felvenni újra.

Aztán már szaladtam is felfelé Blaven csúcsa felé.

Pontosabban először fel egy úton, aztán le a folyóvölgybe majd onnan a csúcsra.

Kezdetben ezt az utat követtem, ami Elgol felé vitt.

Ahogy egyre feljebb kapaszkodtam Sgurr nan Stri mögül elbújt a zord küllemű Sgurr nan Gillean, ami a Cuillin gerinc legészakabbi csúcsa.

Ennél a visszafordító kanyarnál elhagytam az utat...

...és erre mentem tovább némiképpen mocsaras növényzeten keresztül.

Hernyó cimbora.

Elég hamar lenn is voltam ezután a folyónál a völgy alján...

...ahonnan már ki is szúrtam egy nagyszerű bemelegítő sziklás szakaszt kicsit fentebb.

Orchidea.

Ezen a sziklás részen kezdtem el a sziklamászást gyakorolni erős szél és némi eső kíséretében.

A mászás után szédítő kilátás fogadott, amihez még hozzáadott az ordító szél is. Közvetlen előttem Loch na Creitheach tó volt látható, mögötte Sgurr Hain, tőle balra Sgurr nan Stri és a távolban a Gerinc. Sligachan völgy jobb oldalán a kép jobb szélén Marsco található. És ami ezen a képen nincs rajta az a tenger és a szigetek balra.

A kis pöcök az In Pin a Gerincen.

Sgurr nan Gillean.

Egy másik csúcs a Gerincen.

Volt mit magamba szívni. Kicsit elbizonytalanodtam ettől a látványtól, hogy menni fog-e. Itt olyan 9 km távolságból szemléltem az ittlétem legfőbb okát.