5. nap
Loch Coruisk - Gars-bheinn
Az lemúlt 2 napban megmásztam a Cuillin Gerincet, a mai napi nagy feladat elsősorban az volt, hogy visszamásszak a legdélebbi csúcsra, ahol a nagy hátizsákomat - és benne a maradék kajámat - elrejzettem. Kissé aggódtam, hogy nem-e találták meg a hollók a távollétemben, de legalább mára is maradt egy kis izgalom. :)
Tegnap este még észleltem, hogy valaki más is tanyát vert a környéken, így a tömegnyomor minimalizálása végett 6-kor felkeltem, felfaltam mind a háram kekszemet ami reggelire maradt, majd indultam is tovább.
Tegnap este még észleltem, hogy valaki más is tanyát vert a környéken, így a tömegnyomor minimalizálása végett 6-kor felkeltem, felfaltam mind a háram kekszemet ami reggelire maradt, majd indultam is tovább.
Sátor a folyó túloldalán.
A napfény időközben már ki is világította a célpontomat (fekete nyíl), és ha nem lettem volna éhes még lézengtem volna egy kicsit idelenn tudván, hogy jó kis túra oda feljutni.
Ez alkalommal viszont csak a kis hátizsákot kellett cipelnem, valamint a nap perzselő érintése ilyen korán még csak a csúcsok magasságában volt tapasztalható, így relatíve gyorsan haladtam. Itt már a Coruisk Emlékkunyó fölött álltam.
El tudnám képzelni, hogy ebben a kunyhóban éljek egy ideig. :)
Aztán ide is leért a napsütés, kezdődött a forróság. Az előttem álló út javarészt elég kaptatós volt.
Javarészt a vízmosást követve egész jó hűvösben vitt az utam felfelé.
Érdekes volt belegondolni, hogy 14 órával ezelőtt még Sgurr nan Gillean csúcsán (fekete nyíl) csücsültem.
Amint egyre magasabbra kapaszkodtam a Felföld homályba vesző hegycsúcsai lassan kitöltötték a láthatárt.
Majd elérkezett a kőtörmelékes rész. A szurdokig gyorsan (30 perc) fel lehetett jutni nágykézláb haladva...
...majd amikor beértem a szudokba már tudtam, hogy a bal hasadék szilárd fala nagyságrendekkel jobb választás, mint a jobb oldal, ahol a kőtörmeléken csak sziszifuszi stílusban lehet haladni.
Felérve a Gars-bheinn tetejére páratlan kilátás fogadott...
... a kis szigetek dél felé... (középső távoli csúcs 25 km-re, Rum szigete)...
... észak, kelet és dél felé pedig távoli hegyek ameddig a szem ellát... a fekete nyíl Ben Nevis 85 km-re lévő csúcsát jelzi, ami tisztán kivehető a képen (persze nem ebben a felbontásban)
A félsziget vége. Ekkor még nem tudtam, de elballagtam a fekete nyíllal jelzett egykori Viking kikötőig még naplemente előtt.
Sgurr nan Gillean valamint a távolban Old Man of Storr (35 km-re).
Ahol reggel felébredtem ebből a szemszögből.
Idefenn összefutottam egy helyi túrázóval és a kutyusával, akivel igazán informatív beszélgesbe elegyedtünk. Mesélt a félsziget végéről, ahova fiatalon jártak kagylókat gyűjteni, őshonos famagok gyűjtögetéséről a part menti erdőben, hogy került a vidékre, az itteni életről, az egyre intenzívebb túrizmusról, a megszállott hegymászókról, a visszatelepített fehértollú rétisasokról, amik a szirti sasok kárára gyarapszanak a környéken és még sok egyébről... igazi élmény volt.
3,5 óra alatt úgy-ahogy sikerült kibámészkodnom magam idefenn, úgyhogy az összes táskámmal együtt elindultam le a tengerhez.