2. nap: Sgurr nan Stri:
Sgurr nan Stri megmászása után időszerű volt folytatni az utamat a legdélebbi Cuillin csúcs felé. Ehhez először vissza kellett ereszkednem a tengerhez és a partvonalat követő ösvényen átkelni a Scavaig folyón majd a korábban említett Gars-bheinn csúcsára felkapaszkodni a Coire Beag szakadékon keresztül.
Odalenn az apró szigetek környékén olyan jövés-menés volt, hogy ha nem is érdekelt volna alapból az a terület, akkor is megváltozott volna ez a hozzáállásom, csak hogy én is megcsodálhassam már a nagy felhajtás tárgyát. Itt éppen teljesen hétköznapi sirályok csücsültek a zord tengeri sziklán... de hát ilyen ladikból még az is élmény lehet.
Gyorsan magam mögött hagytam a piros körben lévő, szél ellen kiválasztott esti sziklamenedékemet.
Lefele ereszkedve szokásosan gazdagodott a flóra és fauna.
Loch Scavaig tengeri öböl fölé magasodó Gars-bheinn bejelölt csúcsa volt a mai végállomás, itt még jelentős távolság választott el tőle.
Ahogy írtam kicsit korábban, gazdagodott a fauna: homo sapiens setafikalusz.
Túrázó, sétahajó és fókás sziget.
Lenn a parti ösvényen.
Rubha Buidhe félszigeten még feketefejű juhokkal is összefutottam.
És akkor vessünk egy pillantást a növény- és állatvilág újabb képviselőire. A félsziget végében kormoránok napoztak.
Erdei Kakastaréj.
Tengerparti Pázsitszegfű.
Foltos Ujjaskosbor.
Csigaforgatók.
A part egészen trópusi hangulatot árasztott főleg abban a tikkasztó napsütésben.
Vajon honnan lehet sejteni, hogy a tengeri madarak kedvelt ülőhelye ez a szikla?
Sgurr nan Stri délről a tengertől.
Egykori madárvacsi maradványa.
Sokadik kirándulóhajó Rum szigettel a háttérben.
Sikerült megfejteni, hogy mitől olyan szép türkiz árnyalatú a sekélyebb parti szakasz: úgy vettem észre, hogy ez a fehér, zuzmó szerű vízi növény a felelős érte.
És a mai nap eddigi legnagyobb ritkasága: egy fa!
A félsziget végéből északra vezetett az utam ezen a kellemes kilátást biztosító ösvényen.
Vagány piros hajóval érkezik még egy adag túrista az öbölbe.
Újabb fa, ez már szinte hihetetlen!
Elértem egy "nehéz" szakaszhoz. Az ösvényt egy szikla torlaszolta el ami egészen tengerszintig húzódik. Ez a Rossz Lépés/Lépcső (Bad Step) névre hallgat és legegyszerűbben a szikla egy törésvonalán lehet átkelni rajta.
Átkelés közben félúton nem lehetett kihagyni, hogy a 20 kilós táskámmal egyensúlyozva ne túrjam elő a fényképezőt egy-két fénykép elkattintására. Itt a mögöttem lévő törésvonal...
... ez pedig előttem volt még. Tipikusan egy sétahajó összes túristájának életreszóló élményt nyújtott az itteni átkelésem, vagy legalábbis úgy viselkedtek. Valami probléma lehetett a legtöbbjük látásával, ugyanis csak telefonon ill. fényképezőn keresztül tudták megfelelően megfigyelni az eseményeket... hurkasütő banda!
Az eddigi képek persze nem sokat adnak vissza abból, hogy milyen is volt ez a Rossz Lépcső, így ez a kép többet segíthet: a piros nyílnál felmászol a törésre és végigaraszolsz rajta. Ha útközben túlmelegszik az ember az izgalmaktól akkor csak egy lépés balra és máris hűsítő tengervíz veszi kezelésbe a problémát.
A 3. és 4. fa! Ja nem, ez csak egy fa kettéágazva... mindenesetre eszméletlen; már ezért megérte volna 1000 km-t utazni.
Ez a csodaszép öböl nagyon hívogató volt, elkezdtem fontolgatni, hogy csobbanni kéne egyet annak ellenére, hogy elé lassan haladtam.
Itt el is dőlt ez a dilemma. A kíméletlen napsütés ellen kellett egy kis hűsölés, írány le a sziklafalon a vízhez.
A csobbanás végül egy tucat lépésben merült ki a vízben, ekkorra ugyanis elkezdett annyira zsibbadni a hidegtől a lábam, hogy visszavonulót kellett fújnom. A partról azért még nézegettem egy ideig, mert nagyon szép volt.
Aztán vissza az örvényre.
A Scavaig folyó teljes 420 méteres hosszában. Jobbra a Loch Coruisk tóból ered és balra a tengerbe torkollik.
Mivel a sétahajók ide ömleszik a túristáikat így itt igazi tumultus volt az átkelésnél... de a várakozásért kárpótolt a vízbe pottyanó emberek látványa. :)
Cuillin alatt Loch Coruik egy túrázóval az előtérben.
Scavaig folyó itt éri el a tengert, a háttérben Sgurr nan Stri. Innen nézve az utóbbi elég barátságtalannak tűnik.
Az öböl ezen részéről már egész közelről lehetett megfigyelni a heverésző fókákat.
Délről a 4. Cuillin csúcs: Sgurr Dubh an Da Bheinn. Tőle balra a gerincen a sziklatömb volt az első komolyabb megpróbáltatás a Cuillin végigmászás közben. Ennek a becsületes neve Caisteal a' Garbh-choire, ami természetesen opcionális, ugyanis könnyedén el lehet sétálni mellette... ami persze az egy fokkal kevésbé izgalmas.
A mai végállomás közelebbről: a pulki, pontosabban Gars-bheinn csúcsa.
Coruisk Emlékkunyhó.
Loch na Cuilce nyugati oldalából visszatekintve az öbölre.
Plankingelő fókák.
Coruisk kunyhó ideális helyen van hegyvidéki túra gyakorlarokra.
Érkezik az újabb adag rakomány.
Na, innentől kezdve már csak távolodtam a kellemes és szelíd tengerparti környezettől. Itt kellett a gatyát felkötni, a táska pátját meghúzni és következett Gars-bheinn meghódítása ahova este 8-ra meg is érkeztem. (Valószínűleg nem sikerült rekordidőt másznom... 3km 4 óra alatt :) )