4. nap: Cuillin megmászása
Bealach na Glaic Moire - Sgurr nan Gillean
A tegnapi szuper napot követően reggel 7 környékén félálomban madarakról kezdtem el álmodni majd nem sokkal később fel is keltem. A közelemben sertepertélő hollók látványa mosolyt csalt az arcomra, majd miután teljesen magamhoz tértem ez eltűnt hirtelen. A kajás zacskómat este nem raktam vissza a táskámba - ami párnaként funckionált - hanem mellette hagytam és ha kicsit később ébredtem volna fel, akkor nem sok elemózsiám lett volna erre a napra. A zacsi szét volt tépkedve és már a benne lévő kaják is meg lettek csipkedve. Kicsit sokkoló volt erre ébredni, főleg annak tudatában, hogy minimum 14 óra távolságban volt a többi kajám, ami meg volt nagyon ki volt számolva.
Miután biztonságba helyeztem az ennivalóimat elindultam le a völgybe forrást keresni. Közben magamba szívtam a továbbra is nem mindennapi reggeli kilátást.
Az egyik legmagasabb állandó forrás a Gerincen nem is volt sokkal alacsonyabban. Reggeli mosakodást és vízkészlet feltöltést követően már mentem is vissza a cuccaimhoz.
An Stac és az In Pin hajnali fényben.
A tegnapi túrázó páros jóval gyorsabban indulásra kész volt mint én, és mire visszaértem a vízgyűjtésből ők már Bidean Druim nan Ramh első csúcsához közeledtek.
Itt már a központi csúcsot is meghódították...
... majd Bidean Druim nan Ramh 3. bércét kézték el megközelíteni.
Itt az előbbi helyen csak kicsit nagyobban.
És itt már lefele ereszkedtek. Én természetesen hasonló tempóban haladtam csak valamelyest jobban a gerincen maradtam.
A nap ekkorra már magasan járt és élettel töltötte meg ezt a zord vidéket.
A következő cél az An Caisteal volt - a viszonylag egyenletes hátú és legközelebbi hegy -, és a szomszédeihoz képest egyszerűnek bizonyult.
A nevezetes Sgurr an Fheanain nyugatról nézve. Erről az oldalról nem olyan látványos, mint a túlsóról, ami ugyebár a Fairy Pools háttere szokott lenni.
Továbbra is gyakori látvány egy-egy kis mélységű barlang.
Távoli apró települések észak felé.
Ismét a túrázó páros, és ismét egy újabb heggyel előrébb.
Egy újabb km mélységű hasadék... ami fölött át kellett ugrani.
Blaven és Clach Glas sziluettje a távolban.
A közelebbi nem túl látványos csúcs Sgurr na Bairnich majd mögötte Bruach na Frithe.
A távolból már hívogatott a híres-neves Am Bhasteir.
Igazi nyüzsi volt ezen a részen a tegnap estihez képest. Itt a gerincen egy ember...
... aztán meg szembe is jött egy.
Közben felértem Sgurr na Bairnich tetejére.
Am Bhasteir méretei így jobban felmérhetőek, hogy a hozzá közeli sziklákon pár túrázó tartózkodott.
Egyre jobb lett a látótávolság ahogy a homály kezdett csökkenni.
A Gerinc eddig teljesített része.
Portree és Storr a távolban.
The Storr és Old Man of Storr.
Homályba vesző hegyek lánca.
Clach Glas és Blaven csúcsai közelről.
Fenn Bruach na Frithe csúcsán. Itt sütkérezés és ebéd következett.
Kilátás ÉK-re, a jobb oldali hegy Marsco, középütt a sziget Raasay.
Egy szerencsés ember Am Bhasteir tetején Sgurr nan Gilleannal a háttérben.
Jól megérdemelt láblógatás némi kilátással.
Növényzet!
Hegyi túracsoport. Számomra teljesen ellenszenves volt ahogy öten egymáshoz kötve masíroztak a környzetükre minimális figyelmet fordítva. Dehát ahány ház annyi szokás... mellesleg itt már egész tekintélyesnek tűnik a The Baster Tooth névre hallgató középső sziklaorom.
Gondoltam én is próbálkozom a The Baster Tooth megmászásával. Erre kinéztem egy teljesíthetőnek tűnő útvonalat - Lota Corrie -, amihez leereszkedtem a szakadékba eddig a magasságig.
Majd ezen a falon kezdtem el felfelé surranni. Felfele menet gyanúsan sok volt a sziklamászó felszerelés, aztán miután a nedves falú kéményen felfelé megcsúszott a lábam és visszapottyantam pár métert jobbnak láttam inkább hanyagolni a további próbálkozást. Természetesen negyed órára szükség volt hogy a lábam abbahagyja a remegést és ezután már le tudtam mászni az alattam lévő 10 méteres falon. A fal tövében begyűjtöttem az egyik üvegemet ami nálam kicsit hosszabbat pottyant és a fal aljában landolt olyan 15 méternyi zuhanást követően. Természeresen lyukas lett így 1 literre zsugorodott a vízkészletem.
Ezt a balszerencsés próbálkozást követően visszamásztam a gerincre ahol épp sziklamászók borították a falakat a Baster Fogon.
Kicsit kizúmolva...
... aztán meg be.
Ezután a Baster Fogat kihagyva Am Bhasteir csúcsára indultam, amihez a sziklák alatt túl kellett haladni ezeken a csúcsokon majd visszafordulni a csúcs eléréséhez.
Kilátás északra.
Sligachan Hotel... ahonnan indultam a pár nappal korábban.
Sgurr nan Gillean innen nem is tűnt semmi extrának.
A csúcsdísz.
Egy csoport Am Bhasteir teteje fele menet.
Itt pedig már lefele ereszkedve.
Clach Glas és Béaven, most először jól kivehető gerinccel.
Sgurr nan Gillean túrázókkal.
... és az oda vezető gerinc...
... aminek a legkritikusabb szakasza ezeken a bordákon átjutni. Ennek tudatában érdeklődéssel kísértem figyelemmel, hogy melyik bordán és miként jutnak fel a teljes felszerelést használók.
Itt már testközelből vizsgáltam ezt a kritikus szakaszt.
A korábban említett borba közelről így festett, és némi vizsgálódást követően az egyel korábbin kapaszkodtam fel...
... és mindenféle probélma nelkül gyorsan fenn is voltam a tetején.
Ezután összetalálkoztam egy 2 vezető - 1 túrázó csoporttal.
Egy sziklatorony.
Az ott már a csúcs... a végső!
... aminek az eléréséhez át kell bújni egy kisebb lyukon, amit angolul frappánsan a tű átfűzéseként emlegetnek.
A csúcs előtti lyuk ellenkező oldalról nézve.
Ééééés fenn az utolsó csúcson!
A világ tetején érzés... Sgurr nan Gillean csúcsán.
Kilátás ÉK-re.
Kilátás ÉNy-ra.
Sgurr nan Stri.
Pont ekkor ért fel egy sziklamászó páros is a csúcsra.
Akik rövid idő eltöltése után idultak is tovább ... a lyukon keresztül ...
... majd le a gerincen.
Baki elég fáradt volt ekkor már...
... úgyhogy hagytam pihenni az elkövetkezendő 1,5 órában amíg én a kilátásban gyönyörködtem és a további útvonalat mustráltam.