4. nap
Sgurr nan Gillean - Loch Coruisk
Miután sikeresen teljesítettem a Gerinc teljes hosszának végigmászását ideje volt visszaszállni a földre, egészen pontosan tengerszintre és persze a szálldogálást gyaloglással helyettesíteni a gyakorlatban.
Először is elkezdtem a gerincen leereszkedni Sgurr nan Gillean csúcsától és eretei terveim szerint a piros nyíllal jelzett Sgurr na h-Uamha csúcsig tartott volna a teljes Gerint túra. Azonban realizálnom kellett, hogy a lábaim nem feltétlenül értenek egyet ezzel az elképzeléssel, valamint az maradék elemózsiámra és az éléskamrám (zöld nyíl) távolságára való figyelmmel inkább a fekete jelzés mentén ballagtam tovább.
Blaven felett megjelent a hegyi mentők helikoptere, ami remélhetőleg csak gyakorlatozott és nem éles bevetésen volt.
Először is elkezdtem a gerincen leereszkedni Sgurr nan Gillean csúcsától és eretei terveim szerint a piros nyíllal jelzett Sgurr na h-Uamha csúcsig tartott volna a teljes Gerint túra. Azonban realizálnom kellett, hogy a lábaim nem feltétlenül értenek egyet ezzel az elképzeléssel, valamint az maradék elemózsiámra és az éléskamrám (zöld nyíl) távolságára való figyelmmel inkább a fekete jelzés mentén ballagtam tovább.
Blaven felett megjelent a hegyi mentők helikoptere, ami remélhetőleg csak gyakorlatozott és nem éles bevetésen volt.
Visszapillantva Sgurr nan Gillean mesébe illő csúcsára.
Időközben társaságom is akadt és mivel az energiám igen csak alacsonyan tengődött gondoltam kicsit dobok a hangulaton a modern technika segítségével, így az Outlander sorozat címdalára lépkedtem tovább, ami hatalmas élmény volt ebben a környezetben.
Innen érkeztem...
És ez a szakasz állt előttem... ahol annyira el voltam már lazulva, egy kisebb kőtörmeléken való megcsúszásnál és is hajítottam a fényképezőt... éljen az objektív védelmét szolgáló UV szűrő!
Ahogy ereszkedtem egyre gyakrabban pillantottam meg növényzetet is. :)
Sziklák közel és távol.
A meredek leejtő előnye, hogy gorsan lehet ereszkedni. A képen középén látható csúcsról ideáig, azaz Lota Corrie aljáig 1,5 óra volt az út... fényképezgetéssel együtt.
Idelenn a Sligachan folyó bőséges vizében lemostam magamról az út porát.
Valószínűleg korábban már említettem, hogy a Tündér Medencék meglátogatása is tervben volt eredetileg, viszont mivel a Gerinc túloldalán voltak ezért kimaradt a programból. Nem mellesleg ezen a folyószakaszon is kristálytiszta és türizszínű víz csobogott. Valamint ha reggel és nem majdnem este értem volna ide, akkor ugyanolyan észbontó képeket lehetett volna itt is lőni, ha nem jobbakat a hely elhagyatottságának köszönhetően.
Még 100 méterrel alacsonyabban most már Harta Corrie kanyargó folyószakaszát követve.
Harta Corrie völgyéből Druim nan Ramh gerince fele menet az abróbb vizek élővilágának fürkészésével ütöttem el elég sok időt, a gyakori pihenőimet ezzel frappánsan leplezve.
Gőte
Szitakötő lárva.
Nem mintha nem láttam volna a Cuillint pont eleget az elmúlt napokban, de amikor Druim nan Ramh gerincére felértem ismételten rálátást nyertem az egész terjedelmére... meg arra, hogy mekkora állatnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezen végig akarjon sétálni. :)
A Gerinc. Katt a képre, szép terjedelmes az is... nagy felbontású akarom mondani.
Druim nan Ramh tetejéről már csak a fekete nyílhoz kellett leslattyognom, ahova éjfél körül oda is értem. A mai 17 órányi mozgalmas túrázást követően sokat nem babráltam az ágyazással, elterültem egy sziklán a hálózsákba bújva és a következő pillanatban már aludtam is.
