Túra, 2. nap - Suilven:
Összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 16,58 km
Emelkedés: 1240,9 m
Tegnap este azt gondoltam, hogy ezt a kilátást nem lehet fokozni, de a hajnali ébresztő után kiderült, hogy ez téves elképzelés volt. A felhők Suilven DK-i részét többnyire ellepték, de a csúcs föléjük emelkedett és a gerincen időként át-átúszott egy kisebb adag felhő. Az környék egy része részleges, fodros felhők alatt rejtőzött, és az utóbbi viszonylag gyors áramlása olyan hatást keltett, mintha egy hatalmas vizet szeltünk volna át a Suilven nevű hajóval.
Egészen pontosan nem tudom mikor kelt fel a nap, ugyanis teljes sötétség egyáltalán nem is volt. A legnagyobb sötétség alkonyati félhomályban merült ki, utólag utánanézve ennyire északon és ebben az időszakban ez a normalis. Érdekes belegondolni, hogy ez miatt effektíve egy nap alatt tettem meg 80 km-t ... az eddigi legjobb teljesítményem.
Tehát reggel 6-kor már ébren voltam 7 óra alvást követően, ellenben a reggeli kilátásnak köszönhetően eszembe sem jutott tovább szunyókálni, egyből mentem ámuldozni a termál zoknimban csoszogva.
Az eddigi talán legjobb alvóhelyem ... azért a bal oldalt úgy éreztem biztonságosabb végigpakolni kövekkel és a táskámmal, ha esetleg alvás közben forgolódni jutna eszembe.
Kilátás délre: balra Cul Mor, jobbra Stac Pollaidh
Kilátás északra: Quinag
Kőhalom a csúcson kelet felé nézve
Ez a szállás kilátással kategória.
Kilátás keletre: Balra Canisp, jobbra Suilven, a lábuknál Loch na Gainimh tó.
Cul Mor
Suilven
Suilventől északra: tórengeteg Quinaggal a távolban
Canisp és Suilven
Távoli település
Stac Pollaidh közelebbről
Suileag kunyhó - a semmi közepén
Készül a reggeli
DNY-i kilátás felhők nélkül
DK-i kilátás felhők nélkül
A felhők időközben egyre jobban felfelé kúsztak Suilven keletebbi végén.
De még tisztes távolságra volt az a szakasz egyenlőre.
Vízmosás a déli oldalon...
...és az északin.
Az út előttem. Caistsóeal Liath csúcsot elhagyva rövidesen visszaértem a tegnapról ismerős kőfalhoz, majd egyből indultam felfelé a 691 méteres második csúcsra.
Újabb vízmosás
A csúcs ahonnan most ereszkedtem le. Majdnem a tetőn épp két másik túrázó ereszkedik lefele. Ők is fenn aludtak a csúcson, csak valamivel odébb tőlem egy sátorban.
Az ösvény felfelé, ami a komolyabb sziklafalak alatt, felett ės között tekergőzve visz egyre feljebb. Ez egyenlőre még csak egy kisebb magaslatra vitt fel.
Fenn a magaslat tetején. A legmagasabb pont a jelenlegi láthatáron 691 m.
A következő fűrészfogon valószínűleg már nem lesz túlzottan élvezhető az eddigi pazar kilátás, mivel legtöbbször felhők tekergőznek közülötte.
... de egyenlőre még nem volt rá panasz.
Az út mögöttem; úgy fest már a felhőkben sétálok.
Habár csak időszakosan, úgyanis legtöbbször még kitisztul ezen a részen.
Elég jó atmoszférája volt ennek a résznek, még felhők nélkül is, nemhogy azokkal.
Ez és az alábbi kép a két magaslat közötti meredek szudokot hivatott megörökíteni. Ez olyasmi volt, ahol nem jó ötlet megcsúszni...
A szurdok déli alsó szakasza.
...és az északi.
Lenn a völgy alján.
Felfelé menet kezdetben rendes ösvényen lehetett haladni.
... aztán jött a sziklásabb rész ...
... aztán már szinte csak sziklák maradtak a legfelső szakaszon.
Itt épp ez a perem az ösvény ... vagyis én annak használtam.
És az alvóhelytől a második csúcsig 40 perc alatt értem el. Persze ennek az időnek javarészét fényképezéssel és videózással töltöttem. Ahogy sejtettem itt nem volt lehetőség nézelődni, így mentem is tovább.
A felsők mögül itt azért még gyakran előbukkant Canisp és Loch na Gainimh tó, habár csak egy-egy pillanatra.
Útközben vizet is tudtam gyűjteni, mondjuk ez nem volt forrásvíz sajna.
Pár lépéssel odébb már elő is bújt a következő, 723 méteres Meall Meadhonach névre hallgató csúcs. Megjelenésre és megmászás szempontjából is igazi bestiának bizonyult.
A déli oldal, termetes lepottyanási lehetőségeket kínált.
Az északi szintén.
A kép közepén a majdnem vízszintes zöld sáv az út kezdeti szakasza volt. Alatta magas sziklafal, ami kellőképpen félelmetessé tette ezt a részt.
Oda megyek fel ... jobb estben.
Itt már viszonylag magasan és nem közvetlenül a szakadék fölött.
A keskeny peremen visz az út tovább.
pázsitszegfű
Fenn 723 méteren. Jó kis mászás volt felfelé, mondjuk csak a kezdeti szakasz volt félelmetes.
Ez a szurdok volt a legkomolyabb: több 10 méter függőleges sziklafal mindkét oldalon.
Meall Beag csúcsról lefele most már végleg lefelé haladtam Suilvenről. A hajnali szélcsend itt már sehol nem volt, pulcsiban és sapkában erszkedtem itt le.
Kilátás délre.
DK-re.
Keletre.
Ekkorra teljesen kijutottam a felhőkből, a háttérben Cul Mor rejtőzködik.
Stac Pollaidh
Cul Mor
Nyugat.
Cul Mor, Stac Pollaidh és tavak
lápi hízóka
Meall Beagról már le is ereszkedtem.
közeli kép Loch Gleannan a Mhadaidh tó egy részéről
Loch Sionasgaig tó mögött Stac Pollaidh. A térképet nézegetve helyenként 50 méter mély tóról van szó.
Suilven mögöttem
A este még messze volt, de már most bárányokat számoltam...
Az út lefelé Canisphoz normál estben lápos-sziklás területeten vitt volna keresztül, most viszont minden csont száraz volt.
száraz tőzegláp
Suilven egyre távolabb
Helyenként itt már lehetett nedvesebb növényzettel találkoni.
az első tavacska amióta lefele ereszkedem
Loch na Gainimh tó
Egy névtelen tó partján.
Suilven
Cul Mor
tavak
Az út mögöttem
A völgy alján Allt a Ghlinne Dhorcha folyó, ami Loch na Gainimh tóba folyik. Jobbra a háttérben Canisp.
Lenn a völgy alján, balra Suilven, amiről most már teljesen leértem.
Suilven kb 2 km-es hosszát 3 óra alatt sikerült megjárni, ennek a szakasznak itt a vége. A következőben Canispra másztam fel és az első barlangcsoportot fedeztem fel, mindezt még a mai napon. Végezetül itt egy rövid videó a Suilven szakaszról: