Összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 22,45 km
Emelkedés: 1308,4 m
A legutóbbi túra Brecon Beaconsban igen jól sikerült, így amikor egy esőmentes, sőt még napsütéses nap hétvégére esett áprilisban, akkor mi már napfelkelte előtt a dombvidéket róttuk ismét. Most kicsit keletebbre kalandoztunk az előző területhez képest, ami a Black Moutain névre hallgat. A környéktől megszokottan egy raklapnyi vízeséssel futottunk össze, két szemrevaló hegyi tavat, néhány formás dombot és egy cseppkőbarlangot sikerült ebbe a túrába belesűríteni.
Bevált módon a túra előtti napon felvezettem a kiinduló ponthoz, hogy másnap már korán reggel el tudjunk indulni. Glyntawe településtől, valamint a Dan-yr-Ogof nemzeti bemutató barlangoktól pár km-re északra volt az a hely.
Kempinghely a Tawe folyó partján.
A parkolóhelytől északra az út mentén 100 méteren belül 2 szép vízesés is található, így azzal kezdük a napot, hogy ezekhez elfutottunk, ami jól esett a fagyos éjszaka után.
A műút és a Tawe folyó egymás mellett halad ezen a szakaszon.
Korán reggel összefutottunk egy sárga billegetővel.
Még a birkák is pihiztek ilyen kora reggel.
Tawe folyó völgye dél felé.
Első akadály a folyón való átkelés volt. Elindultunk megfelelő helyet keresni, habár ez sem tűnt rossznak.
Átkelve a folyón a Nant y Llyn folyó mentén kezdtünk el felkapaszkodni a domboldalon.
Ahogy korábban írtam hideg volt az éjszaka, a fű deres volt, a pocsolyák befagyva és a tegnapi jégeső maradványai még nagyon sok helyen előbukkantak.
A túrázó.
Deres fű.
Első kitérőnk a Maen Mawr kőkörhöz vezetett.
Kukucs!
Az első vízesés sorozat.
Letekintve magasabbról Maen Mawr kőköre talán jobban értékelhető, mint egészen közelről.
Kis medence és vízesés.
Egész magasan vagyunk már a kiindulóponthoz képest.
Egy vízesés pereme fentről.
A háttérben lévő volt az első igazán nagy vízesés.
Megérkeztünk a nagy víesés alá, ahol a szokásos szivárványos kép elmaradhatatlan volt.
Kristálytiszta medence a vízesés alatt.
Pulcsi tápszemeket vadászik napozás közben.
Hol rejtőzik a kutya a képen?
A sokadik vízesésnél.
Ökörszem
Vízszintes felületű pihenőhely a juhoknak.
A második nagy vízesés.
Ahogy egyre magasabbra jutottunk már Fan Hir és Fan Brycheiniog dombok is szem elé kerültek.
Vízesés, háttérben Fan Hir.
Még mindig nem volt azért hőség a napsütés ellenére.
Ez volt a legkülönlegesebb vízesés mind közül, középen egy részen víszintesen lőtte ki a vizet függönyt képezve ezáltal.
Ami így nézett ki fentről.
19 km-es távolságban a jellegzetes formájú Pen y Fan és Corn Du.
Fan Hirhez közeledünk.
Még mindig jég...
... és még egy kis jég.
Az első ember akivel ma összefutottunk.
Fan Hir
Tőzeges terep.
Indulás után 3 órával értünk el a Fan Brycheiniog domb lábánál található Llyn y Fan Fawr tóhoz.
Vadkempingezők épp tábort bontanak a tótol nem messze.
Fan Brycheiniog tetjén 2 emberke csodálja a tájat.
Llyn y Fan Fawr
Pulcsi háta mögött a Fan Hirt és Fan Brycheiniogot az elválasztó Bwlch Giedd szakadék.
Llyn y Fan Fawr északi vége.
A dombok tetejére Pulcsi mögött látható 65%-os emelkedőn kapaszkodtunk fel és a Twr y Fan Foel kőhalomnál kötöttünk ki a tetőn.
Útban felfelé visszatekintve a tóra.
Az emelkedő lábához érve úgy tűnt hogy inkább négykézlábon haladni lesz majd praktikus néhány helyen.
Különböző színű tavacskák.
Rom alapja.
Kb félúton felfelé.
Itt már egyre kevesebbet lehetett csak két lábon közlekedni. A földet a tegnapi jégeső jege borította szorványosan.
És fenn a csúcson: 18 perc alatt tettük meg a 230 métert.
Kanyargó folyó.
Tarka túrázó társaság a tetőn.
Llyn y Fan Fawr tó a magasból.
Pihenő és napozás a kőhalmon.
Pen y Fan és Corn Du a távolban.
Még 19 km-es távolságból is lehetett látni (a fényképezővel) hogy hemzsegett az emberektől. Az a sok kis szőrszál a dombon mind ember.
Miután kinapoztuk magunkat elindultunk tovább kelet felé a perem mentén.
Fan Foel jéggel borított keleti oldala.
Tavacska a magasban.
Fan Foel legészakabbi csücskében.
Ahogy haladtunk Kelet felé a szemrevaló Picws Du csúcs és Llyn y Fan Fach tó bukkant fel a láthatáron.
Picws Du
Fan Foel és Picws Du közötti völgyecskében lehetőség nyílt egy kis ivászatra.
Túrázók Fan Foelen.
Picws Du oldalában a kitaposott övsvények emberek általi további erózióját ötletesen gátolták meg.
A háttérben a mai végcél, a teraszos Carreg Yr Ogof domb is előbukkant már.
Llyn y Fan Fach nyugati széle közelebbről.
Llyn y Fan Fach
Újabb talány: Hol van a kutya elrejtve?
Kőhalom Picws Du legmagasabb pontján.
Gát és menedékház Llyn y Fan Fach északi végében.
Pulcsival megbeszéltük, hogy körbemenni a domb peremén túl unalmas lenne, így inkább a szakadék egy viszonylag füves részén ereszkedtünk le a tóhoz. A 87%-os leejtőn gyorsan felforrósodott a talpam még cikkcakkban haladás mellett is.
Lefele menet átkeltünk egy forráson is, ami a képen látható élénk zöld növényszőnyeg alatt rejtőzött.
A meder bal oldalában ereszkedtünk le. A nagyobb szikla a száraz vízmosásban plató nélküli kamion méretű jószág volt.
Lenn a parton a lefelé vezető utunkra visszatekintve.
A part.
A DNy-i sziklásabb oldal felénél egy érdekes fa ácsorgott. Úgy fest errefelé az a szokás, hogy aki oda felmászik az megkoronázza a fát egy bögrével vagy lehet ez csak szimplán rendhagyó termést hozó fa.
Egy hosszabb pihenő, vízgyűjtés és falatozás után elindultunk a tó északi részén lévő menedékházhoz megtekinteni, hogy milyen potenciális alvóhelyet biztosítana.
A gát mögött.
A tóból eredő folyó.
Gát és menedékház.
Nem spóroltak a tó által rejtett veszélyek felsorolásával ... ezeket végigolvasva érdemesebb inkább otthon maradni ... de minimum nem inni a vizéből.
A menedékház belseje: padok az oldalfalak mentén és még begyújtani is lehet.
Elkönyveltük, hogy tökéletes szállás lenne szükség esetén majd folytattuk az utunkat K felé.
Llyn y Fan Fach innen talán még pazarabbul néz ki, mint a korábbi nézőpontokból.
A háttérben lévő Carreg Yr Ogof domb most már egészen közelinek tűnt.
Carreg Yr Ogof tetején középen az 585 métert jelző OS pillér.
A látszat csal, ez a kép nem dús füvet örökít meg, hanem Pulcsit, amint épp a füvek alatt a folyómederben iszik ... persze némi képzelőerő szükséges ezt meglátni.
Kánya
Pulcsi talált valami izgalmas járatot.
Víznyelők most már mindenfelé.
Felfelé a mészkő dombra.
Mindenütt teraszok.
Tőlünk délre a sziklás csúcsú Garreg Las, mely két méretes, ősi kőhalmáról híres.
585 méteren.
Ezen a terepen kell megtalálni egy 1 négyzetméteres nyílást a földben, azaz Carreg Yr Ogof barlang bejáratát.
A mészkő sok helyen fossziliákat rejt magában.
A domb lába alatti terepet javarészt tőzegláp borítja.
A domboldalban 20 percnyi fel-alá szaladgálás után rábukkantunk a barlang bejáratára. A pontos leírás elengedhetetlen volt hozzá, véletlenül nem botlik bele az ember az biztos, ugyanis csak a közvetlen közeléből lehet meglátni.
A bejárat közelről.
Pulcsi segít az arányok bemutatásában.
A bejáraton átkúszás után egy kisebb kamrába kerül az ember, majd egy újabb minimalizációs gyakorlat után a lényeg kerül szem elé: cseppkőbarlang apróbb sztalaktitokkal és méretesebb földön növekvő társaikkal.
A fő kamra méretei: 10 méter hosszú, 4 méter széles és helyenként 3 méter magas.
Félbetört sztalagmit.
Pulcsinak nem volt hangulata nagyon barlangot nézegetni, ő a második kamrának a szájában várt inkább.
Egy pár méteres vertikális üreg.
A fő kamra itt ért véget, újabb kúszás-mászás után egy barlangi tóhoz lehet eljutni, de ide nem mentem tovább.
Pulcsi közben hőségesen őrizte a bejáratot. 20 perc felderítés után feljöttünk a felszínre.
Carreg Yr Ogof barlangról bővebb infó itt.
Miközben Pulcsinak kerestünk megfelelő vizet a domb aljában egy arra járó környékbeli túrázóval szóba elegyedtünk és említette, hogy van itt egy barlang a közelben, de nem tudja pontosan, hogy hol, úgyhogy neki is megmutattuk a korábbi találmányunkat.
Erre a száraz víznyelőre kicsit később akadtunk rá.
A 4-es számú Carreg Yr Ogof barlang is útba esett dél felé.
Ez csak 3 méter mély volt, így nem tartott sokáig felfedezni.
Ezután D felé tartottunk Garreg Las domb csúcsához.
A helyi túrázó Carreg Yr Ogof tetején.
Hatalmas kőfejtő a távolban, mögötte pedig már az ócean (vagyis előtte még a Carmarthen öböl).
Garreg Las 635 méteres tetején. Az iker kőhalom a Carnau'r Garreg Las névre hallgat, átmérőjük egyenként 20 méteres és feltételezhetően a bronz korból származnak.
Itt volt a fordulópont, volt 3,5 óránk innen visszaérni az autóhoz, ami nem volt túl bíztató, mivel idefelé ezt 9,5 óra alatt tettük meg.
Még délebbre hatalmas víznyelők a domboldalban.
Garreg Las lábánál egy elárasztott víznyelő a Pwll Cynrig névre hallgat.
Garreg Las sziklás keleti oldala.
A domb aljához érve jól teleittuk magunkat a Twrch Fechan folyóból.
Garreg Lasra visszatekintve már a Twrch Fechan folyó túloldaláról.
Hosszú és fárasztó út következett felfelé Picws Du csúcs felé.
Útközben összatlálkoztunk egy pacsirtával is, aki abban a tudatban volt, hogy elrejtőzött előlünk, így zavartalanul lehetett fényképezni.
Sziklás vonulat ÉK felé.
Ilyen fényviszonyok mellett könnyen kivehető a számos víznyelő Garreg Las oldalában.
Bagolyköpet, fincsi.
Távoli víz és közeli víznyelők.
A völgyből 50 perc alatt visszakapaszkodtunk a dombok tetejére.
A rég nem látott Llyn y Fan Fach tó.
Egyre csúnyább felhők borították az eget, de szárazon megúsztuk őket.
Llyn y Fan Fach részlet a magasból.
Pulcsi és a hollók.
A tóból eredő folyó és annak völgye.
A 15 km-re nyugatra található Carreg Cennen kastély romjait is ki lehetett venni innen.
Fan Foelra felfelé.
Parti város, szintén a távolban.
Ahol dél környékén először felmásztunk a dombok magasságába. Most haladtunk tovább a perem mentén és inkább a kiépített ösvényt választottuk leereszkedéshez.
Black Mountain legmagasabb pontján, 802 méteren. Pulcsi hasadt személyiséggé vált már ekkorra.
Kőből épült menedék a csúcs közelében.
Fforest Fawr terület egyik csúcsa: Fan Bwlch Chwyth.
Pen y Fan és Corn Du
Rögös dombvidék, melyek aljában a walesi nemzeti bemutató barlangok találhatók.
A kiépített út ekkorra már nagyon jól esett.
Lefele menet Llyn y Fan Fawr tóhoz.
És lenn is vagyunk a partján.
Innen már csak a tóból eredő Nant y Llyn folyót kell követni, mint ahogy azt felfelé is tettük és már vissza is értünk az autóhoz.
Búcsúzás a domboktól.
És ott az autó, benne kényelmes ülések!
Kanyargó alkonyati út.
Ma majdnem kimaradt a pónikkal való találkozás.
És végül már csak a Tawe folyón kellett átkelni, csak hogy szép kerek legyen a történet, és ezzel végződött a mai 13 órás, tartalmas túránk.
Carreg Yr Ogof barlangról bővebb infó itt.
