Emelkedés: 776,6 m
Térképek (Ordnance Survey):
Az este és a hajnal folyamán az időjárás kitombolta magát, míg mi nyugodtan szunyókáltunk a kunyhó oltalmában. Kényelmesen összepakoltam, főztem egy forró csokis műzlit reggelire majd megcéloztam legelső napra tervezett útvonalat, azaz a nyugat felé a hegygerincen végighaladni, majd erdőn-mezőn át Aviemore határában tölteni az estét sátorban.
Tegnap este felkapaszkodtam a mai eslő csúcs, Meall a' Bhuachaille negyedéig, hogy telefonálni tudjak egyet. Ezt akkor táska nélkül tettem meg, és szinte repültem felfelé, ma viszont a megszokott, megfontolt, sok pihenőt alkalmazó tempót diktáltam.
útközben szokásosan skótfajdok kotyogására lehetett időnként felfigyelni
Ryovan kunyhó távolódóban
Ryovan hágó
A tegnap kitört ösvényemet ma már sehol nem találtam az este leesett hónak köszönhetően, de most újra hártahagytam egyet magam mögött. Elméletileg volt kiépített út fel a 810 méteres csúcshoz, de ekkora hóban nem láttam értelmét keresgélni. Fentebb néhány szakasza elő-előbukkant a hó alól, de legtöbbször inkább a legmélyebb hóátfúvás jelezte a vonulatát.
túrázók kelet felé
Cairn Gorm sípályák
a majdnem középen látható tiszta fehér sávot - egy patakot - követtem egészen egy sziklaszirtig, a legsekélyebb havat követve.
Utánam 45 perccel induló túrázók előttem 5 perccel értek fel a csúcsra. A titok: ők sílécekkel közlekedtek, így amíg én térdig süllyedtem a hóba, ők okosan csak a tetején siklottak.
Abernethy - fagyos táj, jeges tavak
Két nappal korábban Allt a' Gharbh-choire folyó sziklás medre környékén bóklásztam, most jócskán a távolból szemléltem.
ember nagyságú jégcsapok
Cairn Gorm kitölti a láthatárt
és még mindig felfelé
pihi
45 perc után lankásabb terepre jutottam ... egyre alacsonyabbnak tünik a szomszédos Creag nan Gall 622 méteres csúcsa a kép bal oldalán
a sunyi sielők máris elhúztak mellettem
Creag nan Gall hegy a hágó túlsó oldalán
itt akadtam először rá a kiépített útra
Coire an Sneachda szakadék, 2 nappal korábbi alvóhelyem gyönyörű napsütésben
újabb túrázó, igazi csúcsforgalom
felfelé az úton, a sielők már majdnem pöttyé alakultak a távolban
Cairn Gorm sípálya alsó szakasza közelről
folyó
Ott a cél!
havas sziklák a távoli Lairig Ghru oldalában
igazi invázió közeledik a hágóból
minden érzékszervre hatással volt a domináns szélirány
kilátás a 910 méteres csúcsról: Rothiemurchus közepén a befagyott Loch Morlich tó
kilátás a 910 méteres csúcsról: Cairn Gorm hegy
kilátás a 910 méteres csúcsról: Abernethy
Meall a' Bhuachaille 910 méteres csúcsán. A sielők snowboardozókká alakultak és már siklottak is lefelé a délutáni műszak előtt ... ez Skócia!
Cairn Gorm csúcsát is tisztán lehet látni. Egy rövid eszegetés és fényképezés után már indultam is tovább, itt túl sok volt az ember és a szél is.
Creagan Gorm felé. Először leereszkedés 624 méterre, majd fel 732-re.
Creagan Gorm hegy
lenn a völgyben a patakmeder előtt állva
Itt szerencsére volt előttem valaki, aki törte nekem az utat.
még mindig csúcsforgalom Meall a' Bhuachaille oldalában ... már mögöttem
egész sokször előbújt itt a rendes út
a második: Creagan Gorm, 732 m
kilátás: Cairn Gorm
kilátás: Aviemore
Coire an Sneachda
az előző hegy: Meall a' Bhuachaille
és a csúcsa
idefenn is volt mélyebb hó
Lairig Ghru hágó északi bejárata
befagyott tavacska a gerincen
jellegzetes téli növényzet
a hegygerinc oldalában vastag hósáv alakult ki, szerencsére felette kellett elhaladni és nem alatta
korábbi csúcsok
kőhalom egy kisebb csúcson
kilátás északra: befagyott tó
előttem az utolsó hegycsúcs Caiggowrie épp egy túrázó társaságában, háttérben szélerőművek
távoli hegyek
út a semmibe
Aviemore a hegyek lábánál
Coire an Sneachda napsütésben
Lairig Ghru
Cairn Gorm
Craiggowrie 687 méteres csúcsán
ereszkedés lefelé
tető nélküli és havas tetjű épület
ereszkedés egészen az erdő vonaláig a következő 40 percen keresztül
a patakmederben
átkeltem a patakon
a már megszokott térdig érő hó lefelé is kifársztja az embert
itt egészen biztos nem futok össze hajléktalan buckalakóval
ebben a magasságban már erősen olvadt a hó, gyorsan be is húzódtam az erdőbe
Egy ideig nem tudtam pontosan beazonosítani, hogy melyik úton haladtam, így toronyirányt leereszkedtem a völgy alján folyó Milton Burn partjára. Ez már nekem való elhagyatott terep volt.
Milton Burn
Sziklákon lépkedve átkeltem a folyón és meredeken felfelé indultam az itteni oldalban futó út irányába. Eltévedni nehéz lett volna, felfelé kellett menni.
és fenn az úton a völgy itteni oldalán
a völgy túlsó oldala
A térkép szerint itt egy kilóméternyi szakaszon úton haladtam volna, a gyakorlatban a szokásos térdig érő hó volt.
Innen újra lehetett látni az utolsóként megmászott hegy, Craiggowrie fehér oldalát az erdősáv fölött.
És sötétedés előtt Cairn Gorm és Lairig Ghru is szem elé került.
a sípályák szerény esti fényekkel
Ezek után még kb 1 km-nyi fenyvesen keltem át egy-két szarvast felzavarva már viszonylag sötétben, majd még egyszer ekkora utat megtéve elértem az alvóhelyemre Dell farmtól kb fél km-re.
Szuper, szélvédett, hómentes helyen tudtam felverni a sátrat és az esti 0 fokban a kabátot is levettem az alváshoz, mert egy idő után melegem lett.
