2017. április 30., vasárnap

Skye 1. nap - Blaven - Sgurr nan Stri lába

1. nap: Blaven - Sgurr nan Stri lába:


Annak ellenére, hogy reggel már voltam idefenn Blaven csúcsán, most ugyanolyan élvezetes volt egy kis időt elütni itt:

 Pihizés után majd erre indulok vissza a tengerhez...

 Balra a Cuillin, jobbra közelebb Ruadh Stac, távolabb Marsco, köztük pedig Glen Sligachan völgye.

 Kilátás keletre: Loch Slapin

 Hajósereg Elgol település előtt.

 Halfarm.

 Cuillin.

 Zord öböl.

 Örvös rigó.

 Fura látvány 1 km-rel alacsonyabban fekvő terepet személni, legtöbbször nehéz felmérni a méretarányokat. Lenn a völgyben a tó pl 500 méter hosszú volt.

 Hamar átértem Blaven délebbi csúcsára.

 A távolban Rum, a közelben pedig Soay szigete. A hegyoldalban a rádióantenna nagyon nem illik a környezetébe.

Már csak itt kell leereszkedni és az öbölhöz átsétálni. A hosszúkás tó a Loch na Creitheach névre hallgat.

Az öböl.

 Sgurr nan Stri lába mellett a Abhainn Camas Fhipnnairigh folyó ömlik a tengerbe. Még ma a későbbi órákban ezen át kellett kelnem.

 Apró település, talán Torrin, de nem vagyok benne biztos.

 Szakadék egészen a völgy aljáig.


 A csúcsra visszatekintve.

 Camasunary öböl.

 Loch an Athain.

 Kúszó tűlevelű.

 Ahogy egyre alacsonyabbra kerültem a környezet színvilága kezdett gazdagodni.

 Abhainn nan Leac folyó Blaven csúcsa közelében ered és a tengerig kanyargózik. Vize útközben néhány vízesésen zúdul alacsonyabbra.

 Buckák.

 Ezen a magasságon már ismét növényzet borította a tájat, a sziklák csak díszítésként voltak jelen.

 A korábban említett folyó egyik vízesésénél pihentem egy nagyot. Bakancs le, láb a fagyos vízbe pár másodpercre és máris felfrissultnek éreztem magam. Feltöltöttem a flakonjaimat és még itt meg is vártam, amíg a víztisztító tabletta dolgozott, hogy egyből tele tudjam magam inni. Napközben fenn a sziklás részen hamar elfogyott a vízem a melegnek köszönhetően, így nagyon felüdítő volt ennyi kristálytiszta víz látványa... hát még az íze. 

 Pihenés közben új barátom lett.

 Blaven és Clach Glas kör kipipálva.

 Lenn a parton az új Camasunary kunyhó várta a fáradt túrázókat. A távolban Rum, ami effektíve egy szigetnyi hegy.

 A parton.

 Eredetileg ismét itt az öböl füves partján terveztem tölteni az éjszakát, de aztán úgy döntöttem, hogy van még bennem elég energia az eddigi 13 óra túrázás ellenére. Így tovább indultam, hogy Sgurr nan Stri alacsonyabb részére felmásszak tábort verni. (A kép közepén ahol a közeli hegy lapos és meredek része találkozik.) Némiképpen ösztönző volt hogy az első Cuillin csúcs (a távoli hegycsúcs középen) nagyon távol volt még ekkor és tervek szerint következő este már odafenn kellett tudnom táborozni.

 Camasunary farm.

 Fiatal társaság közeledik a kunyhóhoz egy éjszakázásra.

 Camasunary farm Blavennel a háttérben.

 Homokos strand, már csak egy kis napsütés hiányzott.


 A farm hagyatéka.

 Parti lile.

 A régi Camasunary kunyhó elég rozzant állapotban volt.

 Blaven.

Leérve Abhainn Camas Fhipnnairigh folyóhoz az öböl túlsó felén megtaláltam a régi függőhíd maradványait. Túl sok segítség nem volt, úgyhogy haladtam tovább a folyópart mentén ideális gázlóhelyet találni.

 A túloldalon egy csorda békés esti falatozását zavartam meg.


 Aztán páran ezen az oldalon is felbukkantak később.

 Megtaláltam a gázlómat. V alakban lehetett átkelni a folyón, amihez segítségül hívtam a fényképező állványomat, mivel sétapálca ugyebár luxus az én szememben.

 Átkelés után már csak ezen az emelkedőn kellett feljutnom. A 20+ kilós nagytáskával nagyon szenvedtem vele, de sikerrel jártam végül.

 Végül itt töltötem az éjszakát, ami nagyon szelesnek bizonyult, de a kilátás elviselhető volt. :)

Skye 1. nap - Blaven - Clach Glas - Blaven

1. nap: Blaven - Clach Glas - Blaven:


Egy gyors ebéddel egybekötött nézelődés következett idefenn Blaven csúcsán:

 Félszigetek és halfarmok.

 Továbbra is komor az ég a Cuillin fölött... de illik hozzá.

 Láblógatás egy km magsságban.

 Miután elfogyott az ebédnek valóm - amitől közel sem sikerült jóllakni - elkezdtem az előttem álló utat is felmérni. A cél a kép közepén látható Clach Glas volt, a probléma csak az volt, hogy a jobb szélen látható hatalmas sziklákon kellett volna oda lemászni. Eldöntöttem hogy ez még egy kicsit sok lenne első nap, főleg lefele menet, úgyhogy visszamásztam a két Blaven csúcs közé, hogy onnan leereszkedhessek és kelet felől hódíthassam meg később Clach Glas tekintélyt parancsoló ormát.

 Kilátás Cuillinre.

 Fény játék a tengeren.

 A két csúcs közötti nyereghez érve elkezdtem lefele ereszkedni a laza sziklatörmeléken... 

 Egy piros színben pompázó kollega kicsit alacsonyabban.

 Szerencsére egy idő után szilárd sziklákon keresztül is lehetett haladni. Itt épp visszafele tekintve Blaven csúcsa felé.

 Túrázó a fennsíki tavacska mellett.

 Lefele menet bekukkantottam egy hasadékba a sziklafalban.

 Társaság akadt helyenként.

 A sziklafal aljában nehezen járható hegyoldalban kezdtem el észak felé haladni. Lusta voltam teljesen lemászni a völgybe, így legalább csak kétszer annyi ideig tartott ezt a szakaszt megtenni, kárpótlásul viszont ilyesmikre bukkantam: kecskeszarv maradványa.

 Túrázó társaság és sziklák. Nekik volt eszük és a völgyben az ösvényen közlekedtek.

 Időközben sok tiszteletkörrel de biztosan haladtam Clach Glas felé. Itt épp az eddig megtett utamat szemléltem.

 An Stac a völgy túlsó oldalán csak 528 méteres, de kemény diónak tűnt innen nézve.

 Loch Slapin északi vége.

 Túrázók a szakadék mentén.

 Az újabb találmányom ez a részben megnyammogott juh lábacska volt. Kezdett gyanus lenni a dolog, de ekkor még nem állt össze teljesen a kép.

 És nagy sokára a szemem elé került Clach Glas keleti oldala is. Már csak át kellett kelnem a törmeléken aztán szaladhattam is fel a szuper tapadós sziklákon egészen a gerincig.

 Átkelés Allt na Dunaiche egyik ágán.

 Gyorsan leteszteltem, hogy kellőképpen stabilan áll-e ez a sziklácska... nem nagyon sikerült elmozdítani...

 Ez itt pedig Blaven északi vége, ebből a szemszögből elég egyértelmű hogy miért nem volt kedvem ezeken a sziklákon keresztül leereszkedni.

 A nagy rejtélyre is fény derült... a csúcs felől egyszer csak megjelent egy nagy madár és a sziklafaon landolt a völgy túlsó oldalában... pontosan ott ahol a lábacskára bukkantam korábban... azaz ezen a borzalamas minőségű képen egy fészkén ülő sas látható.

 Itt kezdődött a finomság... szuper stabil sziklafal, ami annyira tapadós, hogy a majdnem függőleges falon fel lehet sétálni... éljen a gabbró kőzet!


 Lehetett volna a völgyben haladni ezen a szakaszon... de az uncsi lett volna, a jobb oldali fal viszont igazi élmény volt.

 Visszatekintve.

 Blaven előttem. A gerince bal széle felé pár túrázó.

 Egy kis pihi az intenzív mászást követően kellemes volt, főleg hogy a nap is előbújt egy ideje.

 No, ott vannak azok a túrázók, csak még mindig túl kicsik.

 De így már szemüveg nélkül is látom őket.

 Elérkeztem a cél közelébe: Clach Glas orma. Úgy is hívják hogy Skye Matterhorn-ja. (Matterhorn az Alpokban egy szimpatikus hegy)

Blaven.

 Clach Glas csúcsán egy kis szundítás következett, miközben a nap melengette az arcomat. Ébredés után szembesültem vele, hogy Blavenre még vissza kell mászni... már csak meg kellett találnom ezen a komplex sziklafalon azt a kiskaput, amin én is át tudtam jutni... szerencsémre volt részletes leírás nálam.

 Cuillin északi vége most már világosabb égbolt alatt.

 Túrázók ereszkednek lefele Blavenről a sziklafalak fölött.

 Blaven északi oldala... impozáns.

 Sziklák jobbra.

 ... és balra is. A feletébb feltűnő szikla a Nagy Hajóorr (Great Prow) névre hallgat.

 Az útleírásomnak köszönhetően meglett a rés a pajzson. Ezen a folyosón tudtam felkapszkodni, majd egy másikra átmászni, ahonnan már "könnyű" út vezetett a sziklafalak tetejére.

 Az egyik folyosóról másikra átmászás elképesztően félelmetes volt: közel függőleges sziklafalon tátongó mélység fölött kellett felkapaszkodni. Itt a felső folyosóról az alsóra nézek már vissza.
Az biztos hogy megfelelő felkészülés volt a Cuillin Gerincre ez a nap, ennyire komoly szakasz csak a King's Chimney volt a Gerincen, ami pedig konkrétan sziklamászás volt.

És újra fenn Blavenen. Ez a kis kör 6 órát vett igénybe és a napnak még közel sem volt vége...