A reggeli -6 fokos fagy New Forest vidékét új ruhába öltöztette, ami ideálissá tette egy rövid sétára ezt a napot. Némi szarvasnézés, agancskeresés és az Erdő Királynője névre hallgató tölgyfa megtekintése töltötte ki a sétát.
Indulás Whitefield Moor egy keleti parkolójából.
A földet mindenütt dér borította ebben a fagyos időben.
Pulcsi időközben türelmetlenül nézegetett visszafele, hogy miért haladunk.
Ober Water folyón való átkelés után.
Kint Ober Heath pusztán.
Szokásosan mindenfelé pónik legelésztek.
Befagyott pocsolya.
Jeges táj.
Ober Heath fenyves végében szokásosan láttunk pár szarvast, de túl messze voltunk jó fényképhez.
Rejtőzködve.
Újabb folyón keltünk át észak fele menet.
Poundhill Inclosure erdőben.
Highland Water folyón átkelve Brinken Wood alatti tisztásra értünk.
Az erdőben valaki építkezett az elhalt fákból.
Ez a kép simán elmenne egy horrorfilm jelenethez, pedig fényes nappal készült.
Tovább észak felé.
Magyal.
Itt leültünk egy napos farönkre eszegetni és már a sapkát is le lehetett venni. Közben kiszúrtam a térképen egy látványosságként megjelölt fát és úgy döntöttem, hogy az lesz a mai cél.
Pónik és puszta.
New Forest póni.
Ez még nem a térképen jelölt fa volt, de volt egy olyan sejtésem, hogy ez látványosabb, mint amaz lesz. Pulcsi segített bemutatni a méretarányokat.
Nem csak széles hanem magas is volt.
Pata.
Ott a kerítésnél keltünk át a főúton kicsit később.
Fehér kócsag.
Kanyarulat.
Sokadik átkelés.
Az erdő ezen az oldalon kicsit nedvesebb volt.
Erdei fények.
Ezek a fenyők a Tall Trees Trail, azaz a Magas Fák Útja mentén találhatóak elsősorban (Rhinefield Ornamental Drive), de itt is volt egy-két kisebb példány.
Balra hatalmas bükkök.
Néhány napozó póni.
Ez pedig az Erdő Kiránynője. Olyan 500 éves, 8 méteres kerületű törzzsel, sajnos körbekerítve.
A fa információs táblája.
Pulcsi egy magaslatról keresi a hazafele vezető utat.
Brinken Wood közepén.
Poundhill Inclosure déli végénél egy vonuló dámvad csordával találkoztunk.
Volt köztük fekete, fehér és barna színváltozatú is.