2015. augusztus 3., hétfő

Snowdonia 3. nap

Túra, 3. nap:

Összesítés:
Táv: 15,10 km
Emelkedés: 1352,1 m
Térképek (Ordnance Survey):




Reggel szokásos sűrű ködre ébredtem, viszont az eső nem esett. Ezt kihasználva gyors összepakoltam és útnak is indultam. Gyorsan visszataláltam a kőkerítéshez, amit tegnap követtem és meg is indultam ez mentén. Az időjárás hirtelen katasztrofálissá vált még az első kaptató befejezése előtt. Elkezdett esni az eső, ami önmagában nem is lett volna túlzottan probléma, de mellé olyan viharos, vízszintes irányú szél kerekedett, hogy a ellökdösött menet közben, négykézlábra kényszerített többször és később még erős leejtőkön is meg kellett állnom miatta. Persze mindez azért volt mert a hegygerincen haladtam, de nem mertem a tetőn futó kőkerítést elhagyni, mert túl nagy volt hozzá a köd. Ilyen viszonyok között már majdnem egy órája meneteltem, amikor egyre gyanúsabbá vált a túl sok leejtés. Végül egy rövid időre minimálisan felszakadt a köd és megpillantottam előttem egy völgyet, kellemetlenül túl közel hozzám, valamint odáig végig leejtő terepet. Ajajj, reggel úgy fest valamit nagyon benéztem a ködben. Kellett egy 10 perc mire megemésztettem, hogy a két lehetőség közül reggel csak majdnem sikerült a jót választanom. Azaz egy órán keresztül D felé haladtam É helyett és már egész közel voltam a Llyn Dinas tóhoz. Erre egy ideig csak azt tudtam reagálni, hogy "De nem, az nem lehet, nem, de miért, ez nem, nee, miért, neeee?!" Egy kis rendszerfagyás után sikerült mégis megemésztenem, és sarkon fordulva megindultam azon az úton amin az imént jöttem. Jó kis tanulság, hogy ködös reggel nem árt belőni az irányt iránytűvel is, még akkor is ha este még biztosan tudtam, hogy reggel merre kell majd indulnom. Visszafelé találtam a hegygerinc szélárnyékos oldalán utat így inkább ezt követtem, akármennyire is mocsaras volt ez a terep. 8:30-ra sikerült visszatalálni Bwlch Cwm Llan-hoz a Snowdon lábához 500 méteres magasságban, azaz tegnapoz képest csak 250 méter és egy raklapnyi energia mínuszban voltam.



reggeli tiszteletkör után ismét jó irányban

Leesett hogy rossz irányba haladva megmásztam Yr Aran-t (747 m) is, de jó nekem! Ébredés után nem csúszott a reggeli, így gondoltam itt iszok egy kis beáztatott müzlit, hogy legyen energiám felfelé. Ez nem volt jó ötlet, egy percen belül visszajött az egész némi vacsorával körítve, és nagyon érzékeny lett tőle a gyomrom. Mivel 2,5 km-en belül volt Snowdon csúcsa, mondjuk 1085 méteren, azaz majdnem 600 méterrel magasabban, így nem nagyon gondolkodtam el a visszaforduláson mivel a civilizáció legközelebbi nyomai több órányira voltak, és azok is csak kempingek voltak. Tegnap délután 5-kor haladtam el egy hotel mellett, de ennél komolyabbat csak Llanberisben, a Snowdon túlsó felén fogok csak találni. Szóval elindultam felfelé. A hasam nagyon nem bírta a mászást, így azt a gyakorlatot alkalmaztam, hogy 50 lépésenként lefeküdtem a táskámra pihenni, amíg meg nem nyugodott. Rövid időn belül annyira fáradt is lettem, hogy minden egyes megállónál el is aludtam azonnal és a hideg ébresztett fel, hogy tovább kell már indulni. Mivel a reggeli bolyongásom során csontig áztam így ez legtöbbször csak pár perces pihenőt jelentett csak. Felfelé volt sziklamászás bőven és átlag 24%-os volt az emelkedés. Végül majdnem dél volt mire felértem a csúcs közelében lévő kávézóhoz, azaz 3 órát vett igénybe ez a szakasz. Összehasonlítva a tegnapi 34%-os hasonló hosszúságú résszel, találóan az alva mászás jutott eszembe utólag...de csak utólag, mert közben még annyi minden sem történt a fejemben, mint normál esetben. Szóval végre majdnem fenn voltam a csúcson, itt az ideje egy kicsit hosszabb pihenőnek egy meleg helyen. Legalábbis gondoltam én, és nem a kávézó tulajdonosa. Az erődítmény szerű fém építmény ami fogadott a bezárt kávézó volt.

a kávézó menedékében

Nagy sajnálatomra nem tudtam beülni a kávézóba, ami még azért is bosszantó volt, mert félúton felfelé elfogyott a vizem, így a szakadó eső ellenére eléggé ki voltam már száradva. A kávézó épülete mögött egy rövid időre elbújtam az elemek elől amennyire lehetett, végiggondolni hogy mi legyen a következő lépés. Felfelé jövet hallottam a hegyi vasút füttyét és már akkor azt terveztem, hogy azzal fogok leereszkedni a hegyről, így pihenek, energiát spórolok és előrefelé is haladok egyszerre. Szóval a közelemben lévő menedéket kereső embereket elkezdtem faggatni, hogy mit tudnak róla. Pár nem tudom után kaptam egy olyan választ, hogy nemrég ment el a mai utolsó, valószínűleg amit hallottam is. Ez újabb csapásként ért, mivel már nagyon beleéltem magam, hogy a mai túrázásnak lényegében vége és mellesleg egyáltalán nem találtam logikusnak, hogy délben bezárjon minden egy turistákból élő területen. De hát a kávézó is zárva volt, így muszáj volt elfogadnom a helyzetet. Megacéloztam magam, hogy a köd - szakadó eső - viharos szél kombinációt még pár órán keresztül el tudjam viselni, kinéztem magamnak egy útba eső forrást és elindultam. Először persze meredeken felfelé vettem az irányt, mivel a csúcsot még nem néztem meg, habár ilyen időjárási viszonyok mellett nem is nagyon volt mit nézni rajta. Gyors fénykép az 1085 métert jelző Ordnance Survey pillérnél, aztán nyomás lefelé.

csúcs a kávézótól nézve


1085 méteren, szuper, induljunk

Szuper jó, egyenletes leejtésű, kiépített út vezetett lefelé, nem az eddigi laza kőtörmelék néhol sziklafallal megszakítva kategória, plusz még a szél is mögülem fújt, így egész kellemes volt az ereszkedés.

kiépített út lefelé

Fölfelé érkező túrázók közül a legtöbben a szaladjunk fel a legmagasabb csúcsra Walesben kiruccanásra gondoltak, amikor reggel elindultak a hegy lábától. Nem úgy tűnt, hogy ilyen körülményre számítottak. Rengeteg család síró gyerekekkel, rövidgatyás, pólós, fedetlen fejű, pórázon remegő kutyás sétálóval találkoztam szembe. Egyikük arckifejezése sem árulkodott arról, hogy nagyon élvezné a kalandot. Ahogy az út átbújt a hegyi vasút Ny-i oldalára Clogwyn állomásnál hirtelen eltűnt a köd és ki lehetett venni messzebbi tereptárgyakat is.

kilátás a ködből kiérve

Llyn Du'r Arddu tó


Visszatekintve megnyugodtam, hogy még mindig sűrű köd borított mindent, azaz nem csak nagyon szerencsétlen volt az időzítésem, egyszerűen csak kisétáltam a magaslati ködből. Innentől ismét lehetett bámészkodni, így hipp-hopp ott is voltam a forrásomnál és már szomjas sem voltam ezután. Félúton megálltam a találó Félúti Ház nevet viselő kávézónál. Nagyon dugig volt, de egy holland hölgy mellé le tudtam ülni. Mosolyogva mesélte, hogy itt nyaralnak és hogy a férje felment a csúcsra ő meg itt leszállt a vonatról és bevárja amíg visszaér. Nem is tudom ki döntött jobban... Gusztusos sonkás szendvicsemből próbáltam eszegetni, de nem nagyon ment, pár morzsa után feladtam. Rövidesen a kávézó melege ellenére elkezdtem fázni, így ideje volt sajnos tovább indulni. Lefele sétálva megláttam a vonatot felfelé zakatolni, de úgy voltam vele, hogy most aztán már biztos nem szállok fel rá, amikor itt mindjárt süt a nap, persze nem pont ilyen szép nyugodt szavakat használva.

hegyi vonat érkezik Llanberisből



Szóval gyakori pihenőkkel leértem Llanberisbe, ekkorra már a ruháim is egész jól kiszáradtak és a nap is sütött.

Dolbadarn kastély romja


lent hegy lábának aljánál, épp időben egy kis terelő gyakorlat megtekintésére

mumus Snowdon már mögöttem


Lesétáltam a Llyn Padarn tó partjához és a délutáni napsütésben szunyókáltam egyet.

Llanberisben a hegyi vasút állomásnál


buszmegállók

Dolbadarn kastély Llanberisből



"Elektromos Hegy" - korábbi bánya erőműként és múzeumként üzemel

Llyn Padarn tó partján


A hajléktalannak tűnő túrázókhoz úgy fest a helyiek hozzá vannak szokva, mivel nem néztek rám furán az emberek ... legtöbbször. A városi információs központban rendbe szedtem magam majd beültem a helyi rendelőbe, hogy a folyamatos hányingeremre kapjak valamit. Egy óra alatt végeztem is, ami időbe belefért még egy jó adag fél álomban történő velszi tanulás is. Este hétkor felültem a 85-ös Sherpa buszra, ami Bangorba átvitt, ahonnan a távolsági busz indult. Itt még bementem a kórházi ügyeletre is, mert a kiszáradásos tüneteim egyre rosszabbak voltak. Jó sok várakozás és szunyókálás után ezt is sikerült elintézni. Azóta közel egy hét eltelt és már majdnem normálisan tudok enni, habár a nagy lábujjaim külső íve míg mindig le vannak zsibbadva.



Utószó


Szóval ez volt a snowdoniai kiruccanásom története. Amikor jó idő volt, akkor szájtátogatósan gyönyörű volt minden, de ellenkező esetben sokszor nagyon embert próbálónak bizonyult akármit is csinálni. Ha meg esetleg az ember túlhajtja magát, vagy begyűjt valami bacit útközben és beteg lesz, akkor... 
Örülök neki, hogy sikerült ide eljutnom, de idénre valószínűleg elég lesz ennyi a hegyekből.

Utólag nézelődve a neten azt találtam, hogy a 3000 láb (914 méter) fölötti összes velszi hegycsúcs közül tízre sikerült felmásznom, mindenféle előzetes ilyen irányú tudatos tervezés nélkül. Anno csak hosszabb összefüggő hegygerinceket kerestem. A "Welsh 3000s" kihívás alatt az ember az előbb említett magasság fölötti összes, azaz 14(16) csúcsot mássza meg 24 órán belül. Elég kegyetlennek hangzik, inkább meghagyom másoknak ezt az örömöt.

Végezetül egy panoráma videó Carnedd Dafydd tetejéről

Snowdonia 3rd day

The Trip, 3rd day:

Summary: Distance: 15.10 km
Total ascent: 1352.50 m
Maps (Ordnance Survey):




I woke to find the usual thick fog outside but there was no rain. I used this opportunity to pack quickly and shoot off. I swiftly found my way back to the stone fence I was following yesterday and continued to do just that. The weather turned catastrophic even before I was over my first ascent. It started raining which would have not been a big issue in itself but it was accompanied by such stormy, strong, horizontal gusts that I was pushed aside, forced to all fours and sometimes even on steep downhill I was forced to stop. Mind you I was following on the ridge line, but didn't dare leaving the fence running there with the fog being so thick everywhere. I've been trudging in these conditions for almost an hour when I got suspicious about the many downhill parts. Finally there was a gap in the fog and I glimpsed at a valley way too close to me and downhill all the way there. It seemed I managed to mess up something seriously in the morning fog. I needed 10 minutes until I absorbed fully that out of the two choices in the morning I only nearly managed to pick the right one but not quite. This meant I've been walking in the wrong direction for an hour and that I was very close to Llyn Dinas lake. To this I could only react with the followings: "But no, it's not possible, no, but why, why this, not this, whyy, noooo?!" After a bit of system freezing I managed to reboot, turn on my heels and walk back the way I came from. This was a nice little experience that on a foggy morning it's useful to take a look at your compass even if you remember directions from the previous day very clearly. On the way back I found a faint path on the lee of the mountain and I rather followed this even if it lead across really wet area. By 8.30 I found my way back to Bwlch Cwm Llan at the foot of Snowdon at 500 metres of altitude, leaving me 250 metres lower and a pile of energy shorter compared to yesterday.



after the morning's unnecessary lap in the right direction once again

I realized that while moving into the wrong direction I scaled Yr Aran (747 m) as well, how grand! After waking up I didn't feel like eating, so I thought I'll have a go at it now and drink some porridge, so I'll have the energy to go on. This wasn't a great idea, it came back up all again within a minute with some of my supper and left my tummy extra sensitive.
The top of Snowdon lay 2.5 kms away, even if at 1085 metres so almost 600 metres higher, so I didn't really start thinking about turning back because any signs of a civilization were hours away and even those were only camp sites. I passed a hotel yesterday at 5 pm but anything more serious I'll only find in Llanberis on the other side of Snowdon.
Therefore I started climbing. My tummy couldn't really handle the exertion, so I employed the practice that after every 50 steps I laid down on my bag to rest until it got settled. After a short while I felt so weak I fell asleep at every stop and got woken by the cold reminding me to go on. These stops took minutes only because I got completely soaked to the bone while roaming around.Uphill there was a pile of rock climbing and an average 24% gradient. By the time I finally reached the cafe close to the summit it was almost midday, so this section of the ascent took 3 hours.
Comparing this with the section from yesterday with roughly the same length and 34% gradient I completed within just a bit more than an hour I could aptly call this sleep climbing...but only retrospectively because right at that moment I didn't even have that much going on in my head as I usually do. Well, I was almost up on the summit so it was time for a longer rest in a warm place. At least I thought so, but not the owner of the cafe. The fortress like metal structure welcoming me proved to be the closed cafe.

in the relative shelter of the cafe

To my great disappointment I couldn't sit down in the cafe which was even more frustrating because I ran out of water about halfway up the mountain, so in spite of the pouring rain I was getting dehydrated.
On the way uphill I heard the mountain railway's whistle and even back then I was planning to get down from here with it, so I get some rest, save energy and still move ahead. So I asked the people taking shelter nearby about railway.
After a couple of "I don't know." I was informed the last one's already left for today, possibly the one I've heard myself. This was an other blow because I've already imagined myself on the train and that the walking is basically over for today and I found it rather odd to have closed at midday in an tourist area.
But the cafe was closed too, so I had to accept the situation. I steeled myself to withstand the combination of fog-pouring rain-stormy wind for a couple of more hours, I looked up a spring and shot off.
First i started with steep uphill to check out the summit even though there was not much to see in these conditions. Quick picture at the Ordnance Survey pillar marking the 1085 metre height, then downhill.

the summit from the cafe


at 1085 metres, smashing, let's go already

A perfect, manmade track lead downhill with even gradient, not really the loose rocky terrain with rock climbing here and there category, on top of which I had downwind so I had a rather pleasant descent.

man-made track downhill

Most of the people I met downwards thought to have a quick stroll up the highest mountain in Wales when they set off from the foot of the mountain. They didn't seem to have expected conditions like these. I passed several families with crying kids, people wearing shorts, t-shirts, without a cap, with shaking dogs on leads. None of their faces told tales of pure enjoyment at all. As soon as the track passed under the rail lines at Clogwyn station the fog disappeared and features further away became visible.

scenery out of the fog

Llyn Du'r Arddu lake


Looking back I calmed down that everything was still covered with thick fog, so it wasn't only an unfortunate timing on my part, I just simple walked out of the high altitude fog. From here on I was able to look around and time went by quicker, so I was at the spring swiftly and I wasn't even thirsty afterwards. Halfway down I stopped at the aptly named Halfway House cafe. It was crowded but i managed to sit down by lady's table from Netherlands. She told me with a smile on her face they're spending their holiday there and his husband went to climb the summit while she got off the train here to wait for him. I'm not entirely sure who made the better decision...I tried to eat from my delicious looking ham sandwich without much success, after a couple of crumbles I gave up. After a short while in spite of the warmth of the cafe I started to feel cold so it was time to go. On my way down I glimpsed at the mountain railway chugging uphill, but I've already set my mind not to get on it, especially when the sun was close to emerging from the clouds.

mountain train from Llanberis



So I descended to Llanberis with frequent rests, by this time even my clothes got quite dry and the sun appeared on the sky.

ruins of Dolbadarn Castle

at the foot of the mountain witnessing a bit of a herding exercise

bugaboo Snowdon already behind me


I strolled down to lake Llyn Padarn and had a bit of a nap in the afternoon sunshine.

in Llanberis at the mountain railway terminal


bus stops

Dolbadarn Castle from Llanberis


Electric Mountain - former mine used as a power station and museum now

at the shore of Llyn Padarn lake


Apparently the locals are used to the sight of homeless looking hikers because I didn't get looked at weirdly ... most often. In the information centre I cleaned up myself and headed to the local GP to get something for my continuous nausea. I finished within an hour in which time I managed to pick up some Welsh vocabulary while half asleep. A 7 pm I got on the Sherpa 85 bus that took me to Bangor where the coach was to depart from. I went to the hospital here because my dehydration symptoms were getting pretty bad. After a load of waiting I got this one sorted too. A week has passed since this and I can eat almost normally, however the outer side of my toes are still quite numb.



Epilogue


Well, this is the story of my trip in Snowdonia. In good weather everything was astonishingly beautiful, but when it wasn't anything could be really trying. And if you manage to overexert yourself of to possibly pick up some bacteria on your way and fall ill, than...
I'm really glad I made this journey but probably that'll do from the mountains for this year.

Browsing the internet afterwards I found out i climbed 10 of the Welsh mountains above 3000 feet (914 m) without any intentional planning in this direction. Back then I  was only looking for longer connecting ridges. The Welsh 3000's challenge includes all 14 (16) summits above the earlier mentioned height to be climbed within 24 hours. It sounds really harsh, I'd rather leave this fun for others to enjoy.

And finally a panorama movie from the top of Carnedd Ddafydd.