Snowdonia 1. nap

Indulás előtt:

Szerdán végre rászántam magam a régóta tervezett hegyi túra pontos időpontjának kijelölésére július végére eső hétvégére. Több érv is szólt ez a választás mellett, többek között a júliusi csapadék minimum ill. hőmérséklet maximum, leghosszabb nappalok valamint a négy túrázós napból kettőre nem csak esős időt mondtak, ami viszonylag biztatónak tűnt. Ez utóbbit az elmúlt két hónap időjárás előrejelzésének részletes követése után állapítottam meg. Ha az ember óceán menti hegységbe tervez látogatást, ahol az éves csapadék 3000 mm körül van, akkor nyilván nem az a kérdés, hogy el fog-e ázni, hanem az, hogy mikor és mennyire. 

Ekkorra sikerült beszerezni és letesztelni a listámról majdnem mindent. Volt egy bakancs váltás legutóbbi teszt túrám után és utolsó hirtelen ötletek könnyű és energiadús kaják terén. 

Mivel nagyon nehezen láttam be a sátor szükségességét így csak egy fél megoldást alkalmaztam, ami egy nem zárható menedékhelyet eredményezett, ami a túra során nem mindig bizonyult a legjobb választásnak, pont azért mert nem lehetett elzárkózni benne az eső és az elemek elől. Ellenben csak 1100 g-al húzta a táskám, ami nagyon csábító volt indulás előtt.

Megvoltak a térképek, iránytű, az útvonal már régóta meg- és újratervezve, buszjegyek lefoglalva, ruhák vízhatlanítva, táska bepakolva. Igazán ijesztő volt, hogy vége a tervezgetésnek és két nap múlva maga a túra következik majd.

Összesítés:

Táv: 70,34 km

Emelkedés: 5123,6 m

Térképek (Ordnance Survey):

Odaút:

Táska bepakolva, minden leellenőrizve. Nagyon nehéz lett 17,1 kg. 

Legutóbbi 3 napos túrám alatt 14 kg-al már nagyon küzdöttem sík terepen. Habár ebben volt egy napi kaja, amit csak a busz fog cipelni és egy termetes bringa lezáró, ami a pályaudvaron marad.

Szóval hét ágra sütő nap alatt felpattantam a cangára a hegyi felszerelésemmel és betekertem a busz pályaudvarra, ezzel jó néhány embernek mosolyt csalva az arcára...zsákos ember nappal.

bye-bye Southampton

Itt felültem a londoni buszra, majd 3 óra múlva már a bangori busszal robogtam Snowdonia felé. Útközben persze lerobbant a buszunk, a felmentő buszon a sofőr szaunának használta az utasteret azok nemtetszése ellenére de végül 1,5 óra késéssel befutottunk Bangorba Észak-Walesben.
Miért is tömegközlekedés? Mert út közben lehet pihenni (elméletileg), pont jó helyre visz és olcsó.

Túra, 1. nap:

Összesítés:

Táv: 30,03 km

Emelkedés: 1825,3 m

Térképek (Ordnance Survey):

Az eső kötelezően vízszintesen zuhogott az arcunkba ahogy szálltunk le a buszról hajnali fél 2-kor, de még így is jó volt kiszabadulni több mint 12 óra utazás után. Egyből teljes vízálló felszerelésbe öltözéssel kezdtem a szerencsére éjjel-nappali Tescoban a megálló mellett, majd a buszról itt leszálló utastársakkal váltott néhány szó után megindultam az alvóhelyem felé a hegyek lábához.

Annak ellenére, hogy rá-rákezdett a szitáló eső Bangor nyugodt külterületén és mezőin átkelni kellemes élmény volt még sötétben is. Aztán persze elkezdett rendesen esni így nem volt más lehetőség, mint szorosabbra húzott kapucnival tovább haladni a 7,5 km-es városi szakaszon. 

A településtől délre haladó főúton átkelve elkezdtem felfelé mászni, először egy erdei kisúton, majd legelőket keresztül szelő földúton. Előbbi találó bemelegítés volt ehhez a vidékhez, mivel 16%-os emelkedő volt olyan sötétben, hogy a cipőmet csak erőlködve láttam. A földút legelőkön vitt keresztül, így összességében több száz értetlen juh menekült el előlem a hajnali utam során, mire a tervezett alvóhelyemre eljutottam. Addigra az eső is elfáradt és némi holdfény mellett fél 4-re sikerült megtalálni a kőkarámot és tábort verni. Altatóra nem volt szükség, mind a 2,5 órát mélyen végig aludtam.

Szokásos reggeli ébresztőóra helyett a helyi quados farmer ordító vezényszavaira ébredtem. Vidéken korán kelnek az emberek az biztos, főleg ha állattartással foglalkoznak úgy fest. Tehát az ébresztő nem volt más, mint a farmer és a kutyák kommunikációja, ami igazán hatásosan kiugrasztott a sátorból.

ébresztőóra helyett

reggeli kilátás

A környék gyors megörökítése, pakolászás, reggelizés után indultam is tovább.

alvóhely

reggeli

alvótársak

Penrhyn kastély

A tervezett "rövid" útvonal helyett a rendes kijelölt utat választottam, mivel nem volt kedvem átmászni a hegyeken minimális rövidítés érdekében, ami időben úgyis hosszabbnak bizonyult volna. A part mentén haladva kora reggeli napsütésben, szélcsendben, kilátásban gyönyörködni pont az az összeállítás volt, amit nem akartam feladni, amíg nem volt muszáj.

átjáró a kerítésen

balra Bangor, tegnap esti kiinduló helyem

Conwy öböl

Vajon honnan fúj általában a szél?

part menti hegyek

A partot elhagyva az út DK felé kanyarodott a Carneddau hegység lábánál található két nevezetes vízesés irányába. 

Híresebb az Aber Falls (Rhaeadr-fawr) mely az Afon Goch folyó 37 méteres vízesése valamint a Rhaeadr-bach, ami inkább egy vízesés láncnak bizonyult. 

következő két megálló: Rhaeadr-bach (jobb) és Aber Falls (Rhaeadr-fawr) (bal) vízesések

Aber Falls

Rhaeadr-bach

Rhaeadr-bach vízesés

Aber Falls vízesés

vízesés mögöttem kb 10 méterrel

Ezeket megcsodálva elindultam az Afon Goch mentén a hegygerinc felé. Egy rövid kezdeti szakaszon kőtörmelékes, sziklás volt a terep majd az Aber Falls fölé érve nedves, durva csarabbal és hegyi növényzettel benőtt vidéken haladtam keresztül egészen a csúcsig.

törmelékes kezdeti emelkedőn felfelé

Aber Falls fölött

Afon Goch völgye

Ekkor véget ért a szép idő, az eső és a szél elkezdték tesztelni, hogy rendesen felkészültem-e a kiruccanásomra. A mellettem haladó folyóra találóbb leírás volna a vízesés sorozat:

Felfelé:

ősi település nyomai

úgy fest rossz irányba megyek, lent a parton épp süt a nap...

tőzeg odú

3,5 óra után nyílt, ösvény nélküli terepen keresztüljutva fenn is voltam a gerincen található első csúcson, mely a Foel-fras (942 m) névre hallgatott és az utolsó 40 percben nem is esett már az eső. Itt feldobtam a sátrat hogy aludhassak egyet és elbújhassak a perceken belül érkező eső elől.

Ekkor bukott ki a félsátor legnagyobb hiányossága, még pedig hogy csak félsátor, azaz nem lehet bezárni és az általában nem függőlegesen hulló eső könnyed betalál. Először kézzel lehúztam a sátor felső peremét, így nagyjából bezárva azt, de nem volt az igazi így pihenni. Aztán az fényképező állványát beakasztottam a perembe, lehúztam az állványt a földre, arra rádobtam a táskám, amit pedig párnaként használtam, így sikerült szenderegni két órát a szakadó eső ellenére.
Ébredés után előtúrtam egy kis ebédnek valót és evés közben próbáltam meggyőzni magam, hogy esőben, szélben és ködben sétálni kimondottan jó lesz majd.

Miután nagyjából sikerrel lezártam ezt a folyamatot összepakoltam és a Gwynedd Conwy tereületek határán húzódó vonal mentén DNY-nak indultam a kőkerítés kevésbé szeles oldalán.

Sajnos egyszer csak elkanyarodott a kerítés DK-re, amire nem számítottam. Továbbra is D-re haladva sűrű ködben, támpont nélkül maradtam egy percen belül, ami némi pánik, térkép forgatás, iránytű használat után megoldódott és sikerült visszatalálni a mocsaras tájon keresztül az útra. Annak ellenére, hogy jobban hasonlított egy patakra, mint egy útra nagyon tudtam értékelni.

az út

Tartva ezt az irányt kicsit több mint negyed órán keresztül elértem a második csúcshoz: Garnedd Uchaf (926 m).

Garnedd Uchafnál

Teljes köd fogadott ezen a helyen, de ahogy elkezdtem felmérni a szikla formációkat 5 percen felül annyira megnőtt a látótávolság, hogy előbújtak a szomszédos hegyek és először tudtam átérezni, hogy tényleg egy hegységben vagyok. Az erős magaslati szél ködoszlató tulajdonságán túl még ruhaszárításra is tökéletesnek bizonyult, amit a későbbiek folyamán rendszeresen fel is használtam.

A vízesések óta itt találkoztam az első emberrel fenn a csúcson, ő is az előbúvó kilátást próbálta megörökíteni.

Beazonosítottam a helyes utat a következő állomás, Foel Grach (976 m) felé és egy fél órás nézelődés után már indultam is tovább gyönyörű napsütésben. A két csúcs között egy nedvesebb völgy terült el szokásos mennyiségű juhval. 

két csúcs között

tengeri szélerőmű

Foel Grach közelében egy menedékhely található végszükség esetére. Valószínűleg máskor nem is használná senki, mivel nem túlzottan bizalomgerjesztő belülről.

menedékhely

Gyors körbeszimatolás után hamar fenn voltam 976 méteren, ahol kötelező csúcson ellőtt fotó után egyből mentem Carnedd Llewelyn (1,064 m) csúcsra, csakhogy végre átlépjem azt a fránya 1000 méteres magasságot.

Foel Grach tetején

Itt egy hosszabb pihenőt tartottam és evés közben a szememet is legeltettem a pompás kilátáson.

Conwy öböl, kicsit magasabbról, mint ahogy reggel láttam

Carnedd Llewelyn tetején

Carnedd Dafydd és az oda vezető hegygerinc

Menedékhely Carnedd Llewelyn-en

fekete bárány

Innentől Carnedd Dafydd-ig (1,044 m) igazán drámai volt a hegygerinc, az É-i oldal sziklás szakadékán túl fél kilométerrel alacsonyabban az Afon Llafar folyó kanyargott a délutáni napsütésben, D-re pedig a Ffynnon Llugwy víztározó díszítette a vidéket.

Afon Llafar folyó

Ffynnon Llugwy víztározó

kempinghely kilátással

az út előre

A mai napi utolsó állomásig, a Pen yr Ole Wen (978 m) csúcsig még számos látnivaló előbújt a hegyek takarásából, többek között a Ffynnon Lloer tó, melyhez másnap le is ereszkedtem, a Tryfan nevű hegycsúcs, mely leginkább egy csokicsúcsra emlékeztetett, csak annál jóval sziklásabb volt, valamint a vízesésben végződő Llyn Bochlwyd tó és a híres Snowdon csúcsa is.

Llyn Bochlwyd tó

Tryfan

visszatekintve

Ffynnon Lloer tó

rejtőzködni próbáló Snowdon

Pen yr Ole Wen csúcson

A hegy legmagasabb pontját jelölő kőhalomnál levedlettem a felszerelésemet és 10 percen belül szuper esti alvóhelyet találtam. Félig szikla alá tudtam beköltözni, így kibővítve az amúgy kissé szűkös fedett életteremet. Lefekvés előtt még hirtelen szárítottam egy kicsit a cuccaim nagy részén.

Hajnalban jó kis eső volt, de a masszív szállásom oltalmában nyugodtan végigaludtam az egészet, reggel félálomban hallgattam, hogy mikor marad abba, aztán előbújtam hogy nekikezdjek egy következő mozgalmas napnak.

reggeli torna kilátással