Idén az igazi tél hiányát pótló túrát ejtettem meg a Skót Felföld központjában található Cairngorms nemzeti parkban. A cél némi fotózással egybekötött kalandozás volt.
A szokásos hosszú buszozás Anglia déli partjától egyenesen Aviemoreig tartott. Ez a kis város igazi túrisztikai központ, ahonnan a helyi busz kényelmes magasságba juttatja el az embert, ugyanis a végállomás a Cairn Gorm hegy síközpontjánál található.
Innen egyből el is indultam, ugyanis a rövid napoknak köszönhetően mindössze 4 órám volt eljutni a hegyek között található apró kunyhóhoz. Rövid ideig az utat követtem majd toronyirányt haladtam a Chalamain hasadék felé helyenként térdig érő havon keresztül.
DNy felé forgalmasak voltak a hegyek. (piros körök=emberek)
Indulás után 20 percen belül megpillantottam a túra első skótfajdját... a jellegzetes kotyogásuk gyakran felfedi a hollétüket.
Mindig nagy élmény szembesülni a táj méreteivel... ha ennek láttán valaki nem morfondírozik el valamilyen szinten a saját jelentéktelenségén akkor nem tudom min fog.
A sípályák tetején a téli ruhába öltöztetett Hófajd kávézó/étterem.
Egy újabb skótfajd raj... ők végül túl veszélyesnek ítéltek és szárnyra keltek.
Ha az ember nem tartja nyitva a szemét akkor még ez a túrázó páros is könnyen beleolvad a környezetbe... egy kis hóvihar segítségével.
A Chalamain hasadékban futottam össze az első hófajddal. Ők lényegesen nyugodtabbak a skót rokonaiknál, minden bizonnyal a rejtőzköző képességükbe vetett bizalomnak köszönhetően.
A rövid hóvihar után egy völggyel odébb megpillantottam az utolsó embert ezen a napon.
A Lairig Ghru hágó legészakabbi végéhez értem, amit követően leereszkedtem az aljába majd dél felé indultam. (katt a képre nagy felbontáshoz)
Lairig Ghru dél felé, balra Lurcher's Crag.
Mivel ez egy igen hosszú hágó előfordul, hogy útközben kell tábort verni, amihez valaki ezt a tereptárgyat hasznosította. Szakadó eső és üvöltő szél esetén életet menthet egy ilyen menedék.
A 4. óra végére elértem a Pools of Dee, azaz a Dee (folyó) tavacskáihoz.
Majd egy igazán nagy élményben volt részem ennek a hófajdnak köszönhetően. Egy kőrakáson ücsörgve kísért figyelemmel egészen amíg pár méterre meg nem közelítettem... addig észre sem vettem.
A nap már lement ekkorra a felhők pedig hangulatos színeket öltöttek az Ördög Pontja mögött a horizonton.
Sötétedés után nem sokkal sikerült megtalálnom az elhagyatott völgyben az esti menedékemet. Egy finom vacsi után 14 óra alvás következett, ami kb kétszer annyi, mint amit otthon szoktam aludni.
Reggel elég hüvi volt, így egy forró csokis műzli mellett döntöttem... nem mintha lett volna más választásom.
An Garbh Choire kunyhó. Korábban írtam hogy elhagyatott. Ez számokban azt jelenti hogy légvonalban kb 12 km-re van a legközelebbi lakott háztól (észak és dél felé is). Ezen felül 710 méteres magasságban helyezkedik el. Az alábbi kép, ami a 1,5 km-re északra lévő Braeriach hegyről készült szintén jól szemlélteti ezt a hétköznapi ésszel nehezen felfogható elhagyatottságot. A piros körben a kunyhó látható és ha már itt tartunk akkor Loachan Uaine tó a 2. nap első megállója volt, amit Az Angyal Csúcsa (The Angel's Peak) követett.
A jéggé fagyott hegyoldalon felkapaszkodva Lochan Uaine partjához értem, ami egy hóval borított síkság volt.
Jégformák.
Félúton Az Angyal Csúcsa felé a gerincről visszatekintve Lochan Uaine jobban kivehető volt, mint annak partjáról. Ez a gerinc megmászása volt a mai napi kihívás.
A csúcs közelében.
Az 1258 méteren található csúcs felhőbe volt burkolózva, ami a kilátás rovására ment, ellenben igazán zord, télies hangulatot kölcsönzött a mai túrának... habár az ordító szél sem volt rest ebben a tekintetben.
Napsütötte fennsík.
Visszatekintve az előbbi csúcsra egy rövid felhőfelszakadás idején.
Szél formálta terep.
Egy újabb csúcs, pontosabban a fennsík egy magasabb része: Carn nan Criche.
Braeriach mellett, a fennsíki szakasz végén. 3 óra alatt sikerült ide eljutnom az első csúcstól, javarészt teljes fehérségben.
Búcsú a fennsíktól.
Lairig Ghru hágóban kanyargó Dee folyó.
Úgy döntöttem, hogy nem a tegnap esti kunyhóba térek vissza, hanem Ryovanba, ami viszont innen még 15 km-re volt. Este 10 környékén meg is érkeztem az újabb kunyhóba, ahol vacsi nélkül kidőltem.
3. nap reggel nyugdíjasan megreggeliztem és összekészültem Ryovan kunyhóban. Egy havas erdei séta volt a napi program.
A kunyhót magam mögött hagyva, Ryovan hágó a háttérben.
Ma hét ágra sütött a nap és mivel alacsonyan maradtam szélcsend volt. A távolban még köd ült a völgy alján kora délelőtt.
Nethy folyóhoz lesétáltam Abernethyn keresztül, amit egy napsütötte ligetben elköltött tízóraival szakítottam meg.
Visszafele Glenmore felé Ryovan hágón keresztül sétálva.
A befagyott An Lochan Uaine. A tegnapi tó szintén erre a névre hallgatott az An előtagot leszámítva.
Glenmoreba érve letelepedtem a egy szélvédett és napsütött helyen és a madáretetők megfigyelésével töltöttem az elkövetkezendő pár órát.
Majd a busz érkezéséig Loch Morlich partján piknikeztem újabb néhány órát, így a mai nap igazán lazán telt... pont amire szükség volt.
Elindultam hazafele valamennyit magammal víve ebből a csodálatos vidékből. A búcsú csupán átmeneti, egy újabb látogatás csak idő kérdése.