Skye 5. nap - Loch Coruisk - Gars-bheinn

5. nap

Loch Coruisk - Gars-bheinn

Az lemúlt 2 napban megmásztam a Cuillin Gerincet, a mai napi nagy feladat elsősorban az volt, hogy visszamásszak a legdélebbi csúcsra, ahol a nagy hátizsákomat - és benne a maradék kajámat - elrejzettem. Kissé aggódtam, hogy nem-e találták meg a hollók a távollétemben, de legalább mára is maradt egy kis izgalom. :)

Tegnap este még észleltem, hogy valaki más is tanyát vert a környéken, így a tömegnyomor minimalizálása végett 6-kor felkeltem, felfaltam mind a háram kekszemet ami reggelire maradt, majd indultam is tovább.

Sátor a folyó túloldalán.

 A napfény időközben már ki is világította a célpontomat (fekete nyíl), és ha nem lettem volna éhes még lézengtem volna egy kicsit idelenn tudván, hogy jó kis túra oda feljutni.

Ez alkalommal viszont csak a kis hátizsákot kellett cipelnem, valamint a nap perzselő érintése ilyen korán még csak a csúcsok magasságában volt tapasztalható, így relatíve gyorsan haladtam. Itt már a Coruisk Emlékkunyó fölött álltam.

 El tudnám képzelni, hogy ebben a kunyhóban éljek egy ideig. :)

 Aztán ide is leért a napsütés, kezdődött a forróság. Az előttem álló út javarészt elég kaptatós volt.

 Javarészt a vízmosást követve egész jó hűvösben vitt az utam felfelé.

 Érdekes volt belegondolni, hogy 14 órával ezelőtt még Sgurr nan Gillean csúcsán (fekete nyíl) csücsültem.

 Amint egyre magasabbra kapaszkodtam a Felföld homályba vesző hegycsúcsai lassan kitöltötték a láthatárt.

 Majd elérkezett a kőtörmelékes rész. A szurdokig gyorsan (30 perc) fel lehetett jutni nágykézláb haladva...

...majd amikor beértem a szudokba már tudtam, hogy a bal hasadék szilárd fala nagyságrendekkel jobb választás, mint a jobb oldal, ahol a kőtörmeléken csak sziszifuszi stílusban lehet haladni.

Felérve a Gars-bheinn tetejére páratlan kilátás fogadott...

... a kis szigetek dél felé... (középső távoli csúcs 25 km-re, Rum szigete)...

... észak, kelet és dél felé pedig távoli hegyek ameddig a szem ellát... a fekete nyíl Ben Nevis 85 km-re lévő csúcsát jelzi, ami tisztán kivehető a képen (persze nem ebben a felbontásban)

 A félsziget vége. Ekkor még nem tudtam, de elballagtam a fekete nyíllal jelzett egykori Viking kikötőig még naplemente előtt.

Sgurr nan Gillean valamint a távolban Old Man of Storr (35 km-re).

Ahol reggel felébredtem ebből a szemszögből.

Idefenn összefutottam egy helyi túrázóval és a kutyusával, akivel igazán informatív beszélgesbe elegyedtünk. Mesélt a félsziget végéről, ahova fiatalon jártak kagylókat gyűjteni, őshonos famagok gyűjtögetéséről a part menti erdőben, hogy került a vidékre, az itteni életről, az egyre intenzívebb túrizmusról, a megszállott hegymászókról, a visszatelepített fehértollú rétisasokról, amik a szirti sasok kárára gyarapszanak a környéken és még sok egyébről... igazi élmény volt. 

3,5 óra alatt úgy-ahogy sikerült kibámészkodnom magam idefenn, úgyhogy az összes táskámmal együtt elindultam le a tengerhez.

Skye 4. nap - Sgurr nan Gillean - Loch Coruisk

4. nap

Sgurr nan Gillean - Loch Coruisk 

Miután sikeresen teljesítettem a Gerinc teljes hosszának végigmászását ideje volt visszaszállni a földre, egészen pontosan tengerszintre és persze a szálldogálást gyaloglással helyettesíteni a gyakorlatban.

Először is elkezdtem a gerincen leereszkedni Sgurr nan Gillean csúcsától és eretei terveim szerint a piros nyíllal jelzett Sgurr na h-Uamha csúcsig tartott volna a teljes Gerint túra. Azonban realizálnom kellett, hogy a lábaim nem feltétlenül értenek egyet ezzel az elképzeléssel, valamint az maradék elemózsiámra és az éléskamrám (zöld nyíl) távolságára való figyelmmel inkább a fekete jelzés mentén ballagtam tovább.

Blaven felett megjelent a hegyi mentők helikoptere, ami remélhetőleg csak gyakorlatozott és nem éles bevetésen volt.

 

Visszapillantva Sgurr nan Gillean mesébe illő csúcsára.

 Időközben társaságom is akadt és mivel az energiám igen csak alacsonyan tengődött gondoltam kicsit dobok a hangulaton a modern technika segítségével, így az Outlander sorozat címdalára lépkedtem tovább, ami hatalmas élmény volt ebben a környezetben.

Innen érkeztem...

És ez a szakasz állt előttem... ahol annyira el voltam már lazulva, egy kisebb kőtörmeléken való megcsúszásnál és is hajítottam a fényképezőt... éljen az objektív védelmét szolgáló UV szűrő!

 Ahogy ereszkedtem egyre gyakrabban pillantottam meg növényzetet is. :)

 Sziklák közel és távol.

 A meredek leejtő előnye, hogy gorsan lehet ereszkedni. A képen középén látható csúcsról ideáig, azaz Lota Corrie aljáig 1,5 óra volt az út... fényképezgetéssel együtt.

 Idelenn a Sligachan folyó bőséges vizében lemostam magamról az út porát.

 Valószínűleg korábban már említettem, hogy a Tündér Medencék meglátogatása is tervben volt eredetileg, viszont mivel a Gerinc túloldalán voltak ezért kimaradt a programból. Nem mellesleg ezen a folyószakaszon is kristálytiszta és türizszínű víz csobogott. Valamint ha reggel és nem majdnem este értem volna ide, akkor ugyanolyan észbontó képeket lehetett volna itt is lőni, ha nem jobbakat a hely elhagyatottságának köszönhetően.

 Még 100 méterrel alacsonyabban most már Harta Corrie kanyargó folyószakaszát követve.

Harta Corrie völgyéből Druim nan Ramh gerince fele menet az abróbb vizek élővilágának fürkészésével ütöttem el elég sok időt, a gyakori pihenőimet ezzel frappánsan leplezve.

 Gőte

 Szitakötő lárva.

Nem mintha nem láttam volna a Cuillint pont eleget az elmúlt napokban, de amikor Druim nan Ramh gerincére felértem ismételten rálátást nyertem az egész terjedelmére... meg arra, hogy mekkora állatnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezen végig akarjon sétálni. :)

A Gerinc. Katt a képre, szép terjedelmes az is... nagy felbontású akarom mondani. 

Druim nan Ramh tetejéről már csak a fekete nyílhoz kellett leslattyognom, ahova éjfél körül oda is értem. A mai 17 órányi mozgalmas túrázást követően sokat nem babráltam az ágyazással, elterültem egy sziklán a hálózsákba bújva és a következő pillanatban már aludtam is.

Black Cuillin megmászása 1. nap / Black Cuillin traverse day 1

Skye 2. nap - Sgurr nan Stri

2. nap: Sgurr nan Stri:

Bőséges alvás után reggel Sgurr nan Stri oldalában ébredtem. A tegnapi 15 óra túrázás után kellett is egy rendes pihenés, ugyanis a mai napra sem láblógatást terveztem... ellenkezőleg, estig tartó felfedezést.

 Röviddel ébredés után.

 Odalenn Camasunaryban épp két túrázó szeli át a zöld mezőt.

 Ahogy említettem korábban, szélvédettség szempontjáól csapnivaló volt ez a táborhely, ellenben a kilátás kárpótolt érte... meg úgyis meleg volt, szóval amikor bebújtam a hálózsákomba, akkor már teljesen mindegy volt, hogy mennyire tombol a szél.

 A reggeli tornát ezen a napon inkább ezzel a falmászással helyettesítettem... ritka jó csere volt, a gabbró kőzeten továbbra is ámulatba ejtő volt mászni.

 Útközben vizet is könnyű volt begyűjteni apró állóvizekből.

Mire ide felértem már csak egy pólóra volt szükségem, a reggeli nagykabát békésen pihent a táskában. Sgurr nan Stri csupán egy apró hegyecskének számít ezen a környéken, de amilyen kicsi olyan vad. A reggeli tábohelyemtől csak 330 méteres szintkülönbséggel kellett elbánnom, hogy a 494 méteres csúcsra érjek, ami 45 percet vett igénybe fényképezéssel és pihenőkkel együtt, ami nem is volt rossz. Érezhetően tele voltam energiával korán reggel.

 Újjabb pazar sziklafal előttem.

 Jobbra máris a keleti csúcs.

 Fenn a keleti csúcson.

 Előfordulhat hogy egyesek megkérdőjelezik miért is kellett nekem egy ilyen jelentéktelen hegyre felmásznom, amikor a későbbi napokban egymás után mászom majd végig a kétszer ilyen magas és zord bérceket... nos, szerettem volna előbb látni élőben, hogy mi is áll előttem... és ez az apró hegy volt a legjobb pont erre a feladatra. A képen a Cuillin Gerinc teljes 12 km-es hosszában pompázik. A belső tó Loch Coruisk, amelyet a Scavaig folyó köt össze a tengerrel.

 Camasunary öböl ebből a szemszögből.

 Korábban már írtam, hogy idefenn összeismerkedtem egy rendkívül szelíd hollóval, aki azon felül hogy nagyon érdeklődőnek bizonyult, volt olyan kedves és beállt pózolni a fotókhoz. Holló Sgurr nan Gillean jellegzetes csúcsaival a háttérben.

 Irigyeltem hogy ez neki mindennapi látvány.

 Sgurr nan Gillean.

 Balra Bruach Frithe, jobbra Am Basteir, köztük pedig az agyarszerű Basteir Fog.

 Scavaig folyó közelebbről. Egyesek szerint a legrövidebb skót folyó.

 Apró fás sziget.

 Az egyik helyi túrista látványosság: sütkérező fókák.

 Cuillin délebbi csúcsai között a Gerincen feszik ez a sziklatömb: Caisteal a'Garbh-Choire.

 Zajlik az élet odalenn a tengeren, szép időben ez az elhagyatott vidék is "forgalmassá" válik.

 Trópusinak tűnő tengerpart. Sajnos a víz hőmérséklete csak rövid csobbanást tesz lehetővé. Nekem kb 20 lépéstől teljesen elzsibbadt a lábam, nem tudom úszni tudna-e ebben valaki.

 Elgol településről induló hajók körbevezetik a túristákat a helyi látványosságok között - fókák, tengeri madarak, türkiz öblök, Bad Step (Rossz Lépés: félbehasadt sziklatömb, amin a tengerparti ösvény keresztülhalad - némiképp félélmetes tud lenni, habár ha megcsúszol 10 méter zuhanás után legalább vízben landolsz) - majd itt kirakják és később felveszik őket, hogy egy ideig kószálhassanak a Cuillin lábánál, mint valami elveszett bárányok... akarom mondani, hogy felfedezhessék a Cuillin varázslatos világát.

 Sikerült idefenn annyi időt eltölteni, hogy a téli nagykabát ismét szükségessé vált... erőt vettem magamon és csak 1,5 órát nézelődtem idefenn... pedig szívesen maradtam volna még... pár napot. :)

 Az In Pin, azaz az Inaccessible Pinnacle (Elérhetetlen Orom), valamint az alacsonyabb és lényegesen nagyobb sziklatömb: An Stac.

 Valószínűleg az egyik legjobb madaras képem... 

 Itt a szigetek látszódnak haloványan a háttérben Csőri mögött.

 Minden jón egyszer véget ér, így elkezdtem lefele ereszkedni a táborhelyemhez.

 Camasunary ismét.

 Azért ilyen sziklákon leereszkedni szintén nagy élmény volt, úgyhogy összességében szívesen haladtam tovább.

 Gyorsan ereszkedtem, már majdnem a reggeli táboromnál voltam ismét.

 Útközben fura jelenséget tapasztaltam: egy másik ember!

 Egyberaktam a "kis" és a nagy táskámat... és ez a szörnyeteg keletkezett... nem meglepő, hogy hasonlított a többi sziklához... súlyra legalábbis biztosan...

... és már készen is álltam, hogy teljesen leereszkedjek a tengerhez.