2. nap: Fel a Cuillinre
Reggel megmásztam Sgurr nan Stri-t, utána andalogtam a tenger mentén majd végül elérkezett az igazi erőpróba: felvonszolni az összes cuccomat a Cuillin legdélebbi csúcsára. Ez pontosan 895 méteres szintkülönbség volt.
Jobbnak gondoltam a szokásos folyók mentén felfele haladást most inkább cikk-cakk vonalra cserélni, így ezen a csapáson indultam el a domboldalban.
Nem haladtam rosszul, de nagyon meleg volt, így gyorsan felhörpintettem a vizeimet.
Az első visszafordító kanyar után beértem egy szikla möge, ahol még a minimális szellő is megszűnt.
A völgy túlsó felén szép kis sziklák törtek a csúcs felé.
Lenn a szigeteken minden változatlan volt, a fókák hemperegtek, a kormoránok nézelődtek...
Scavaig folyó, balra Coruisk kunyhó.
Ezt a sziklát aztán megette az időjárás.
Egy óra alatt felértem abba a magasságba, hogy már a völgy felsőbb részét is láthassam... nem tetszett amit láttam. Szintén nem segített, hogy teljes szélcsend volt.
A Dubhs Gerinc.
Szépen komótosan haladtam felfelé rendszeres pihőkkel, időről-időre elsuhant mellettem egy-egy csiga, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentőseget ennek.
Loch Coruisk fölé magasodó lapos Druim nan Ramh, a háttérben a Cuillin északi vége.
Blaven.
Sgurr nan Stri csúcsa.
További két óra kellett ahhoz, hogy a középső, napsütés által perzselt terepen átkeljek és elérjek ehhez a törmelékes, végső szakaszhoz. Ide már nem jutott a délutáni napsütésből, így ez sokkal kellemesebb egy gyorsabb előrejutást eredményezett.
A törmelék felett a sziklafalak alja sok barlangot rejtett.
További barlangok.
A törmelékes rész aljában ered ez a patak, ami a csúcshoz legközelebbi vízforrás. A hegy fentebbi részén állandó vízet nem lehet találni, így minden készlet feltöltéshez pár 100 métert le kell ereszkedni.
A kőtörmelék felett kezdődik egy komolyabb szurdok...
... ahova 40 perc alatt felértem. Itt választhattam bal és jobb közül. Gondoltam a jobb jobb lesz, de persze nem volt jó döntés. Olyan laza volt a talaj, hogy renderesen visszacsúsztam 5 métereket egy halom törmelék kíséretében. A bal oldali hasadék bal szélén stabil sziklafal lett volna, de hát ezt csak utólag tudtam meg, és persze következő ide vezető utamnál már azt használtam.
Kinn a hasadékból... fenn a GERINCEN!
És 4 órával a tengertől idnulás után fenn Gars-bheinn 895 méteres csúcsán. A kő-fészekbe már be is költöztettem a tatyómat. Este 8-10-ig a program: nézelődés.
Kilátás a déli szigetekre: Soay, Rum, balra a távolban Eigg, jobbra Canna.
A félsziget vége DNy felé.
Legvégében a Viking kikötő.
Kilátás ÉK-re.
Scavaig folyó, tőle balra Coruisk kunyhó a szikla tövében.
A Cuillin Gerinc csúcsai.
Camasunary madártávlatból.
Részlet Soay szigetről.
Apró település Soay szigeten.
Coruisk Emlékkunyhó a magasból.
Boldogan és fáradtan odafenn.
No és akkor lássuk, hogy mi micsoda! Katt a képre, egész jó felbontása van. A középső 5 hegycsúcs persze ebből a szemszögből nem látható, de így is van mit olvasni.
Estére elcsendesedett az öböl.
Kishajó a félszigen mentén.
Közben készül a vacsi is. A vízzel már okosan kellett idefenn gazdálkodni, mosogatás fűvel és pzsvel...
Másik hajó a félsziget napos oldalában.
Gyarapszik a sötét oldal.
Hangyányinak tűnő hajó Skye és Canna között.
Elgol, ahonnan a sétahajók indulnak a Cuillin lábához.
Egyre nyúltak az árnyékok.
Blaven estére kiszínesedik.
Naplemente a tengeren.
Sgurr Sgumain, Sgurr Alasdair és Sgurr Thearlaich alkonyat előtt. Előbbi kettő között jól kivehetőek a kis hegyes sziklatüskék.
Este 10 környékén nyugovóra tért a Nap a hegyek mögött... lassan én is követtem a példáját.