3. nap: Cuillin megmászása
Sgurr Alasdair - Bealach na Glaic Moire
Az eddigi szakasz szuper jó kis felkészülés volt az előttem alló komolyabb sziklákhoz. Ahogy korábban említettem már Sgurr Mhic Coinnich csúcsára a King's Chimney (Király Kéménye) útvonalon másztam fel. Ezt követően a magaslati kánikulában kókadozva átsurrantam a másik nevezetes sziklaékességhez. Az Inaccessible Pinnacle (Elérhetetlen Orom) hatalmas élmény volt mind felfelé mind lefelé különböző okokból. Ezután még hosszú és egyre technikaibbá váló utat tettem meg mire a nap lenyugodott.
Harsány holló bitorolta Sgurr Tearlaich bércét, miközben a szomszédos csúcsról indultam felé.
A Cuillint egyesek a brit Alpoknak hívják és egy-egy ilyen képet látva meg is tudom érteni ezt.
Csúcsforgalom az In Pinnél.
Kilátás észak felé.
Névtelen tó Coire Lagan magas részén. Piros körökben továbbra is emberek rejtőznek.
Jobbra Sgurr Alasdair, balra Sgurr Tearlaich... mindkettő már mögöttem.
Az első komoly akadály: Sgurr Mhic Coinnich. Túrázók épp a Collie Útvonalán pihennek.
Itt közelebbről.
Én persze nem érhettem be az egyszerűbb útvonallal, én itt terveztem felkapaszkodni...
... King's Chimney aljánál.
... és 10 perccel később már 25 méterrel magasabbról kukucskáltam le. Kiérdemeltnek ítéltem egy kisebb pihenőt. Ez az a kategória volt, amit soha többet nem csinálnék meg... legalábbis nem túrabakancsban és 10 kilós táskával. A kapaszkodók vékonyak és lekoptatottak voltak, plusz a vége felé volt egy mozdulat, aminél csak kézzel lehetett felhúzóckodni a következő magasság eléréséhez.
Ezután ez a kellemes gerinc mentén haladtam tovább.
An Stac bércére fel is hághattam volna, de inkább feladtam ezt az élvezetet, hogy javítsak némiképp az időmön, így a leírások általi "barna rámpa" volt az én útvonalam (piros vonal) An Stac lábánál.
Mögöttem a közelben Coireachan Ruadha Sziklái.
Kutyasétáltató a Great Stone Chute (Nagy Kőcsúszda) aljánál.
A megkerülő útvonalon gyorsan haladtam előre, itt már láthatóvá vált az In Pin. Az olvadó hóból csordogáló vízzel kellemesen le is tudtam magam hűteni.
Az In Pin aljánál... és a legszörnyűbb ami megtörténhet: épp foglalt! Szerencsére ez a társaság ismerte az etikettet és amikor kértem őket, hogy engedjenek előre, mert a teljes Gerincen mászok végig, akkor ez probléma nélkül meg is történt. Plusz mivel ők kötelet használtak és fotózás volt az elsődleges céljuk, így elidőztek itt egy darabig.
A keleti 60 méteres élen felmászni hatalmas volt. Azt gondoltam, hogy fel van fújva ez a sziklamászás és csak a hírnév miatt annyira népszerű, de nem így volt. Szuper kapaszkodókkal teleszórt sziklaélen mászol a tátongó mélység fölött... feledhetetlen. Fenn a csúcson ráköszöntem a kötelet biztosító sziklamászóra, aztán élveztem a kilátást és az adrenalin hatását.
Ezután következett a lemászás. Egyel nehezebb sziklamászási kategiriába sorolt útvonal, de "csak" 12 méter. Itt épp az útvonalat mustráltam a peremről, szerencsére fejben megvolt a terv.
Búcsút intettem ennek a csúcson egyensúlyozó hatalmas szikladarabnak és indultam is lefele.
Sikeresen lejutottam végül. Sok próbálgatást és tapogatózást igénylet ez az útvonal.
Itt jobban kijönnek az arányok, mind a hosszabb mind a rövidebb oldal esetében.
Az előző fotó embereket megörökítő része nagyban.
Közben megérkezett egy kíváncsiskodó holló. Egy nappal később már más szemmel néztem ezekre a jószágokra.
Kilátás a megtett útra visszatekintve Sgurr Dearg tetejéről... elég egyértlemű, hogy a Great Stone Chute (Nagy Kőcsúszda) honnan kapta a nevét.
... és ami még előttem volt erre a napra.
A sziklák távolról csak szürkének tűnnek, de közelebbről elég színesek tudtak lenni.
Északi kilátás Coir'-uisg völggyel az előtérben.
A sziklák az In Pin csúcsán fura szemszögből. Itt már alacsonabbra ereszkedtem így úgy tűnik, mintha Sgurr Dearg teteje lenne csupán.
Coir'-uisg.
Az előttem álló útszakasz a komolyabb kategiriába esett már. A legelső komplex hegytető 4 csúcsból állt.
Coire na Banachdich völgye valamint Glen és Loch Brittle.
Fenn Sgurr na Banachdaich utolsó (4.) csúcsán.
Ezek még mindig hátra voltak.
Két csúcs között általában hasonló nyeregbe ereszkedik le az ember.
Itt futottam össze a fiatal túravezető - idős túrázó párossal, akikkel a nap hátralévő részében közel (fél hegynyi távolságra) haladtunk egymáshoz.
Ők itt már a következő csúcs felé közeledtek.
Újabb csúcson.
A távoli In Pin még mindig forgalmas volt.
Coir'-uisg.
Hatalmas sziklatömb a gerincen...
... amit praktikusan készlet raktárnak használtak egyesek.
A Gerinc.
A páros a könnyebb útvonalat választva nem követte szorosan a Gerincet.
A sziklatömbre visszatekintve.
Sgurr a’Ghreadaidh meghódítva.
Újabb nyeregben.
A páros már a 3 csúcsú Sgurr a' Mhadaidh hegyet is megkezdte.
Itt már tényleg nem ártott ha ráállt az ember a mászásra, ugyanis ezen a szakaszon az ilyen sziklatornyok átlagosak voltak. A lábad alatt gyakran 900 méteres szakadék ásított.
Nem a Gerincen található Sgurr Thuilm piramis formája mögött egyre alacsonyabbra ereszkedett a Nap.
A panoráma.
Coir'-uisg.
Estefelé kezdtek ismét megszínesedni a Cuillin sziklái. Ez a nyereg volt az mai végállomásom, ami a Bealach na Glaic Moire névre hallgatott. 14 óra hegymászással sikerült idáig eljutni, ami egy hegynyi távolsággal jobb lett, mint az ideális menetrend által ajánlott.
Alvóhely keresése után a Loch Harport fölött nyugovóra térő napot kísértem figyelmmel vacsi főzés közben.
Majd rövidesen én is követtem a példáját.