Túra, 1. nap - Tryfan:
Teljes napi összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 16,35 km
Emelkedés: 1980,9 m
Miután Capel Curigből eljutottam Tryfanhoz a Csarab Teraszon (Heather Terrace) haladtam tovább, hogy a kiszemelt Északi Falon (North Buttress) felmászhassak később.
A Csarab Terasz egy korai szakasza, előttem egy túrázó kaptat felfelé.
Egy hasadék a jobb oldalon.
Rövidesen kellemes emelkedésűvé vált az út, és egy nagyobb sziklatömbön kifeküdtem sütkérezni, amíg a lábamat szellőztettem.
Újabb szakadék mellett vitt el az utam.
Visszatekintve az eddigi útra.
A Terasz.
Jobbra folyamatosan vizsgálgattam, hogy melyik falakon és milyen könnyen vagy éppen nehezen tudnék felmászni. Ezek a sziklák képen nem tűnnek vészesnek, de ha a középen ücsörgő sziklamászót ki tudja venni az ember, akkor egy kicsit megváltozhat ez a vélemény.
Itt van a sziklamászó kicsit közelebbről.
A Terasz alatt is igazán meredek sziklafalak voltak helyenként.
A túrázókon felül sziklamászók voltak még szép számban mindenütt.
Ez a kép mutatja talán eddig leginkább a méreteket a két sziklamászó közreműködésének köszönhetően.
Itt is van két két ruhát viselő, de ők eléggé eltörpülnek a sziklák mellett.
Időközben kérdezgettem mindenkit, hogy tudják-e pontosan melyik szakadékban vannak éppen, de se mászó, se túrázó nem volt ilyesmivel képben. Ami távolról teljesen egyértelmű volt, hogy hol kell elindulnom fölfele a sziklafalon, az ilyen közelségből rejtély maradt ... egészen addig, míg az utolsó, a növényzettel benőtt szakdékhoz el nem értem, ami persze azt is jelentette, hogy rég elhagytam az Északi Szakadékot. Viszont innen visszafordulva tudtam számolni a szakadékokat - mivel erről az oldalról indulva sokkal szembetűnőbbek voltak - és 20 perccel később már a sziklafalon másztam felfele.
Ez itt kicsit kemény dió lett volna.
Visszafele itt épp egy kék ruhás sziklamászót szúrtam ki.
Beazonosítottam az Északi Szakadékot, így innen már könnyű volt a kiinduló pontomra rálelni kicsit arrébb, ami ez a zölddel benőtt vájat volt.
A második szakasz szintén hasonló volt, ezek jók voltak bemelegítésnek.
Majdnem függőlegesen felfele haladva gyorsan nő a szakadék az ember lába alatt.
Ezután ennek a vájatnak a bal peremén haladtam tovább.
Pár sziklamászó valamivel fölöttem.
Még mindig felele.
Egy-két igazán megerőltető mozulat bemutatása után erre a kellemes növényzettel dúsan benőtt részre jutottam.
Mögöttem.
Ez itt egy része a Terasz Falnak, aminek épp a megkerülése közben voltam, mivel az szigorúan sziklamászó terep.
Helyette inkább erre tértem ki a Fal aljának vonalát követve könnyebb terepen.
A szakadék túlsó oldala.
A Terasz Fal oldalról.
Kb félúton felfelé. Célpont a csúcs a jobb oldalon.
Közben köd szállingózott alacsonyabban a völgyben.
Hátramaradt felszerelés.
Itt továbbra is fel.
Itt úgy döntöttem a jobb oldali szikla izgalamsabb útvonal lesz, mint egyenesen előrefele menni.
Az utolsó sziklák felfelé.
És ez már tényleg az utolsó fal.
A nyereg az Északi és a Középső csúcsok között, ahol épp egy túrázó ácsorgott.
Felérve a tetőre lehuppantam nézelődni, többek között az alacsonyabban szorgoskodó sziklamászókat.
Hegyimentők gyakorlaton.
Jobbra tőlem ott állt a legmagasabb pontja a hegynek, de egynlőre nekem itt tökéletes ülőhelyem volt.
Jó ideig élveztem a láblógatást a szakadék szélén.
Ilyen messziről Tryfan Bach majdnem csak egy darab sziklának tűnt.
És egy kicsit más szemszögből a Terasz Fal megkerülése és a fölötte lévő útvonalam. A Csarab Terasz fölötti sziklamászás összesen 70 percet vett igénybe, aminek mondjuk jelentős részét fényképezéssel és az útmutató tanulmányozásával töltöttem.
Aztán az Északi Csúcsról elindultam a Középsőhöz megkukkantani Ádám és Éva kőtömböket.
A távoli Glyder Fach csúcsa.
Nyugatra a kilátás még pazarabb volt.
Útban a csúcsra.
Útközben találtam még egy ideális sütkérező helyet.
Idefenn a 917 méteres csúcs közvetlen közelében már egyre nagyobb volt a nyüzsgés.
Én oda érkeztem a mászás végén, azaz a képen az Északi Csúcs látható.
És itt az alacsonyabb részei is láthatóak.
Találkoztam a két hírességgel én is: Ádámmal és Évával.
Egy évvel korábban ezeken a nyugatra fekvő hegyeken haladtam végig, hogy ugyanoda jussak, ahova ma is érkezni készültem.
Szép idő + népszerű hegycsúcs = tömeg. Szemet szúrt valakinek, hogy mi van a jobb oldali bá hátizsákjában? (egy kiskiutya)
A következő célpont már a láthatáron: a Tarajos Gerinc (Bristly Ridge).
Miután ezen a csúcson is kinézelődtem és kifényképeztem magam elkezdtem lefele ereszkedni.
Lefele menet teszteltem, hogy milyen sziklafalakon tudok lejutni. Ennek a jobb oldala egész jól ment.
Ez már egy fokkal trükkösebb volt.
Mindjárt lenn a Tryfan és Glyder Fach közötti nyeregben.
Lenn is voltam.
A Tarajos Gerinc kezdete: az alsó középső hasadékon fel, majd balra pár méter és aztán fel a következő hasadékon.
Ez itt pedig a felsőbb része a gerincnek.
Tryfan már mögöttem.
