Assynt 1. nap

Túra, 1. nap:

Összesítés (Ordnance Survey):

Táv: 9,25 km

Emelkedés: 713,9 m

Interaktív térkép:

Át az út menti kerítésen aztán lefelé az Inver folyóhoz. Útközben szem elé kerül Little Assynt farm is. Gyönyörű szép napos volt az idő, rettentően fülledt és teljesen álló levegővel, így az első 2 perc után folyt rólam a víz egészen késő estig.

 a táj DK felé

 Little Assynt farm

az Inver folyó és Little Assynt

A hídon átkelve egy kapuhoz értem, amit valamiért úgy alakítottak ki, hogy hátizsákkal ne lehessen rajta átférni, főleg nem azzal a szörnyeteggel ami az én hátamon volt. A gyalogosoknak szánt kapu melletti nagyobb jószág tetején félig átpaszíroztam a táskám, majd a kiskapun átkelve a másik oldalról teljesen sikerült átszenvedni a tatyót. Ekkorra odaért hozzám egy túrázó Suilven felől és megjegyezte, hogy neki ez a megoldás nem jutott eszébe. Figyelmeztetett, hogy nagyon ki van száradva minden, mivel egy hónapja nem volt már eső, (ellenben ezen a környéken 3 napból 2-n esni szokott ebben az időszakban), így legyen nálam elég víz. Szerencsére víztisztító tabletta volt nálam bőven, csurgadozó vizet pedig legtöbbször lehetett találni. A szárazságnak köszönhetően viszont mindenfelé tudtam egyszerűen közlekedni és olyan helyeken át tudtam kelni, ahol máskor esélytelen lett volna, mint például tőzeglápok jelenleg töredezettre száradt csatornái. A növényzet alapján normális esetben minden lépés bokáig süllyedéssel járt volna.

 gyalogos híd az Inver folyó fölött

 Inver DNY felé

 jobbra a fa környékén érkezik a túrázó, akitől kaptam néhány jó tanácsot

az út előre

Ekkor gongoltam, hogy hozzá is láthatok megörökíteni a számomra különleges itteni növény- és állatvilágot.

Erdei kakastaréj

Kékharang

Foltos ujjaskosbor

Gyapjúsás

átkelés a Allt an Tiaghaich folyón

 az út előre, jobbra a kőkerítéssel körbevett területen egy csomort kempingezővel

virágzó sülzanót bokrok, Quinag hegy a háttérben 

 ezen a képen egész jól kivehető az ösvény

 Quinag 3 magasabb pontja kb 10 km-re É-ra, amik egy későbbi nap célpontjai lesznek majd.

 távoli világos kvarcit hegyhátak

 itt nagyjából lehet látni a kempingező csoportot

 az út mögöttem, Quinag még mindig a távoli horizonton

 óriási mohapárna, kb 1 négyzetméter, jelenleg csont szárazon

 felfelé az első magasabb ponthoz

 visszatekintve

Közel 2 km megtétele után, amikor felértem a 208 méteres magaslatra előbújt a dombok mögül Suilven. Szerintem az egyetlen lehetséges reakció az lehet erre a látványra, hogy Woooow!

 Suilven jobbra, Canisp balra

 Suilven közelebbről, a jobb szélen terveztem első körben feljutni.

 dimbes-dombos táj tavakkal és mini szigetekkel

 a magaslat

Folyókon és száraz medreken haladtam keresztül és minden lépésemre megannyi lepke, szitakötő és egyéb rovar reppent fel a növényzetből.

Kék pásztor

Négyfoltos acsa

 harmatfű - húsevő növény

lápi hízóka - húsevő növény

 apró futrinka

 hatalmas szitakötő faj, olyan jó tenyérnyi példánya - Sárgafoltos hegyiszitakötő

 száraz mederben

az első nagyobb "pukli" már mögöttem  

 Suilven csücske, dús mező és tavak

 közeledik Suilven ... habár csak komótosan

 gázló nagyobb tavakat összekötő vízfolyáson át

 egy tó

 egy másik

 Canisp (balra) és Suilven (jobbra)

Hamarosan elértem Suileag kunyhóhoz, amiben szétnéztem és mivel szép idő volt gondoltam megyek tovább és fenn alszok majd a hegyen. Ezt a döntést támogatta a Skót Felföldön honos vérszívó legyecskéktől (Culicoides impunctatus) való félelmem is, amik ellen ugyan készültem, de ebben a szélcsendben tartottam tőlük.

Suileag kunyónál, indulás után majdnem 2 órával, háttérben Canisp.

 Suileag bejárat, háttérben Suilven 

 Suileag egyik szobája

 ...és a másik.

 utántöltés Abhaim na Clach Airigh vízéből

Suileag kunyhó mögöttem.

 tavak és sziklák

 A sziklák mögött a háttérben Canisp

 Mielőtt Suilven lábához értem volna egy 150 méteres szintkülönbséget még hirtelen le kellett küzdenem a sziklákkal tarkított domboldalban, amin az ember a hegy lábánál található viszonylag sík, számtalan tóval és tavacskával tarkított terepre kapaszkodik fel olyan 300 méter magasságába.

 ...ami közelebbről így néz ki.

 Tavak mindenütt, itt egy Suilvennel a háttérben...

 ...emitt Canisppal.

És itt is van a domboldal.

 Amin gyorsan haladtam felfelé.

 A hátam mögött a távolban a délutáni napfény Quinag barázdált DNY-i arcát kezdi megszínezni.

 Egyre jobban látszódik, hogy mennyire elhagyatott helyen van ez a kunyhó. Holnap mondjuk még egyértelműbbe válik majd Canisp csúcsáról.

 Egy-egy szarvas azért mindig előbukkant, hogy legyen társaságom.

 Na, már nincs is olyan sok hárta ebből az emelkedőből...

Mondjuk aztán jön majd a keményebb dió ... messziről nézegetve úgy tűnt, hogy a hegy ÉNY-i végénél lehet fel lehet kapaszkodni a csúcsra, habár ahogy közeledtem egyre valószínűtlenebbnek tartottam ezt az elképzelést. Minden esetre úgy voltam vele, hogy meg kell próbálni, aztán majd látom hogy hogy megy.

út mögöttem

  ÉK-i látkép.

 És fenn is voltam tavakkal meghintett lapos terepen, ami egészen a hegy lábáig tartott.

 Kb 10 km-re délre a csipkézett gerincű Stac Pollaidh
 

 Kezdtek felbukkanni a láthatáron az óceán partján található szigetek és félszigetek is időközben.

 Újabb szarvas

 talpalattnyi szigetecskék

 egyre több látszódott az óceánból

 Itt már majdnem fenn voltam a 25 fokos kötörmelékes emelkedő tetején, mögötte már a teraszos-sziklafalas rész következett.

Loch nam Breac Mora tó ... vagy lehet ez a mögötte levőnek a neve.

felfelé a falon

Felfelé mászva a falon hamar kiderült, hogy túl magasra nem fogok tudni feljutni. Ekkora táskával elég nehezen húztam fel magam a velem egy méretű távolságra lévő teraszok között, és ez a méret az átlag volt, ennél voltak nagyobbak is. Ezekhez mászó felszerelés vagy időigényes körbekerülés lett volna szükséges. Mivel előbbi nem volt nálam, az időm pedig erősen fogyott este 8 lévén így úgy döntöttem, hogy feldrerítem a folyósót, amire még biztonságosan fel tudtam jutni, aztán visszaereszkedem és elkezdem dél felé megkerülni a sziklafalat alkalmasabb feljutási lehetőséget keresve.

Azért idáig sikerült feljutni ... olyan 15 méternyi fal fölött voltam itt, persze könnyebb részen másztam fel ide.

Az alsó és felső sziklafal közötti apró füves rész volt egy folyosó kezdete...

... és olyan 20 méterrel arrébb ez volt a vége. Hogy hogy is nézett ki itt sétafikálni?

Azért nem volt búsulás,  a kilátás eddig sem volt kutya, de ezen a magasságon még jobb volt.

Néhány képből összeraktam egy kis panorámát:

A jobb csücsökben Quinag.
 

 No, ezen biztos nem szeretnék most mászkálni próbálni.

 Újra lenn a sziklafal tövében, követve azt dél felé.

 Időközben egyre színesebb lett az ég.

 Továbbra is a sziklafalat követve.

 Aprónak tűnő vitorlás a vízen.

 Egy csöpögő forrásnál 10 percig tartott de újratöltöttem a vízkészletemet.


Aztán persze 100 méterrel arrébb egy rendesen csordogálóra vízecske mellett vitt el az utam.

 Kilátás DNY felé.

Ezt a szarvast én előbb vettem észre, mint ő engem, úghogy egy ideig tudtam lesni, hogy mi jót csinál. Aztán kicsit arrébb fényképen is megörökítettem.

  Úgy ilyen messze.

Aztán találtam egy kb jó vízmosást a felmászáshoz, de a teteje nem tetszett, úgyhogy mentem tovább.

 Aztán kilyukadtam itt és egy kis intenzív felmérés után, úgy gondoltam, hogy a piros vonalat követve feljutok a sziklák magassága fölé.

 És sikerrel is jártam, 20 perc megerőltető négykézlábon mászás után fel is értem a gerinre este fél 10-kor.

 Kilátás ÉK felé.

  Már csak ezen az ösvényen kellett feljutnom, ami az eddigiekhez képest gyerekjáték volt.

  És 22.45-kor már fenn is voltam Caisteal Liath tetején, azaz Suilven ÉNY-i és egyben legmagasabb (731 m) csúcsán, azaz 6 óra kellett 10 km megtételéhez, de hát nem is kapkodtam. 

Odafenn a kilátás páratlan volt: Assynt egész területét be lehetett látni, a környék hegyeit, számtalan tavát, az óceán mentén található megannyi szigetet, sőt még a 80 km-re lévő Lewis-szigeten található dombokat is. 

Suilven gerince DK felé, balra Canisp.

 Cul Mor délen.

Egy panoráma kép a nyugati oldalról.

 Az óceán ÉNY felé.

 Quinag északra.

 Canisp keleten.

 Feldobtam a vacsit főni, körberaktam kövekkel a meredeken leejtős oldalát az alvóhelyemnek, aztán elmentem körbenézni a meglepően terjedelmes lapos csúcson.

Közben a Nap lassan de biztosan nyugovóra térőben volt.

  Én is követtem példáját a jól megérdemelt vacsi után.

  A parti apró településeken már égtek az esti fények.

És ez volt a utolsó kép, amit láttam mielőtt elszenderedtem a szabad ég alatt: Quinag vörös fátyollal.

És végül néhány mozgókép a mai napról: