Túra, 5. nap - Quinag - Ardvreck Kastély I:
Összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 14.66 km
Emelkedés: 866,1 m
Ébresztő reggel 4:40-kor. Szokás szerint már/még világos volt. A nagy ködnek/alacsony felhőknek köszönhetően hálózsákban maradtam még egy ideig és így készülődtem és a továbbra is nem mindennapi kilátásban gyönyörködtem.
A felhők gyakran többnyire feloszlottak így a környéket még hangulatosabbnak találtam.
Cimborák is akadtak hajnalban: fehér hasú és mancsú hegyi nyulak ugrándoztak több felé tisztes távolságot tartva.
A gerinc észak fele amerre először vitt rövidesen az utam.
Nem okozott problémát 6:30-ig elbogarászni idefenn, de ezután úgy határoztam, hogy ideje volt elindulni. Természetesen ezeket az időpontokat csak utólag a fényképek alapjan tudtam beazonosítani, az egyik legkellemesebb velejárója az ilyen túrázásnak ugyanis, hogy az idő elveszti a jelentőségét és teljesen meg lehet róla feledkezni. Igazi felüdülés egy héten keresztül csak nagyjából tisztában lenni a napokkal az időt pedig teljesen figyelmen kívül hagyni. Ez az utolsó nap fogalmazódott meg bennem amikor szokatlannak találtam, hogy meg kell nézni az órát, mivel akkor időre kellett a buszhoz menni.
A kilátás dél felé.
A 703 méteres nyeregben előttem az első kisebb emelkedő teteje 42 méterrel magasabban található. Amikor oda felértem akkor már a hegygerinc észak-déli szakaszán voltam.
745 méteren.
Először a hegy északi csúcsát látogattam meg a kép jobb oldalán, majd hátra arc és vissza erre a pontra, ami kb a félút a hegy déli csúcsa felé.
A gerinc nyugati oldalán szemrevaló sziklaszirttel futottam össze.
Ami kicsit közelebbről így nézett ki.
Én pedig így mutattam rajta.
Balra Loch Assynt tó, mindenütt másutt pedig a tavakkal tarkított nyugat Assynt vidéke.
Jobbra ahonnan indultam reggel, balra a patkó másik vége ahova éppen tartottam. A víz a távolban Loch Glencoul és Loch Glendhu összetalálkozása.
Egy sziklásabb részen ma is sikerült felzavarni egy hófajdot.
Ami aztán csudajól beállt pózolni mindenféle noszogatás nélkül.
A nagyobb tó balra Loch an Leothaid mögötte az óceán, azaz a Minch.
Felhő a legészakabbi csúcson.
Egy tekintélyes hasadék a hegyoldalban.
Az észak-déli iányú gerincen ma megtett utamra visszatekintve.
7:55-kor fenn Sail Ghorm 776 méteres csúcsán. Háttérben az Eddrachillis-öböl és partvonala.
A reggeli kiinduló csúcs: Sail Gharbh. Tegnap a hegyoldal sziklás részének a közepe táján kapaszkodtam fel a tetőre. Ma is komolynak nézett ki.
Ismét az északi patkó, most nem középről hanem a fenti végéből.
Középen a hegy középső csúcsa, balra a felhők mögül a déli csúcs is előbukkant időnként.
Loch a' Chairn Bhain tó és a part; jobb alsó sarokban halfarm.
Halfarm közelebbről.
Kylesku híd a tenger fölött.
Hajó a tavon.
Glencoul szigetei.
Szigetecskék.
Loch a' Chairn Bhain tó jobb oldalán Kylesku híd.
Kylestorme öble.
Elszórt házacskák a vad vidéken.
Suilven most épp a felhők mögött bújkált.
9:45-kor ismét a félúti pontban voltam az északi és déli patkók találkozásánál. Lenn a déli völgyben Lochan Bealach Cornaidh tó.
Lochan Bealach Cornaidh közelről.
Első feladat volt ezen az új szakaszon a Bealach a' Cornaidh névre hallgató nyeregbe leereszkedni. Mögötte az első csúcs egy 714 méteres név nélküli magaslat, valamint a távolabbi, legdélebbi 764 méteres Spidean Coinich.
Nekem persze jóval a nyereg alá kellett erszkednem, mivel ekkorra már az összes üvegem ki volt száradva csak úgy, mint én. A gerincen ma még nem futottam össze vízzel, így ez egy tökéletes hely volt feltankolni és egy forró csokit főzni.
Ez a völgy viszont annyira szeles volt, hogy a szokásos adag főzőalkohol négyszeresével sem tudtam felforralni a vizet. Pedig még egy rendkívül esztétikus szélfogót is kialakítottam erre a célra.
Erre a váratlan fordulatra még az arra sertepertélő hófajd is elcsodálkozott.
Visszafele tekintve útban a 714 méteres magaslat felé. Bal oldalon a félúti magaslat, jobbon Sail Gharbh.
Tavak mindenütt.
A mai utolsó csúcs már egész közel: Spidean Coinich.
A szárazság itt is szembetűnő nyomokat hagyott maga után. A Lochan Ruadh névre hallgató tavacska a gerincen most jobban hasonlított egy pocsolyára. Szerencsére korábban nem döntöttem úgy, hogy majd itt veszek fel vizet.
Spidean Coinich csúcson az a pár pixel egy másik túrázót képvisel, aki épp felém tartott.
Miután összetalálkozutnk rácsodálkoztam, hogy milyen apró taskája volt (persze kinek nincs az enyém mellett?), aztán persze kiderült a beszélgetésünkből, hogy ő is jól nyomja. Ő már majdnem a 30. napja utazgatott ekkor itt a Skót Felföld nyugati vidékén, valamint a szigetek közül a jelentősebbeket is már megjárta ekorra. Az estéket viszont rendes szálláskon töltötte. A képen már épp észak felé tartott.
Spidean Coinich csúcsán. Háttérben a ma megmászott többi csúcs is mind látható.
Visszatekintve a gerinc második szakaszára.
Ezen a panoráma képen Loch Assyt 10 km-es teljes hosszában látható. A távolban jobbra Suilven, balra Canisp. Katt a képre rendes felbontáshoz.
Loch Assynt keleti csücske.
Ardvreck kastély romja, ami az esti tervezett alvóhelyem volt.
Suilven.
Vájat a hegyoldalban.
Már csak itt le kell ereszkedni.
Szegény túrázók akik a hegy lábánál parkoltak, hogy felmásszanak erre a csúcsra akkorra értek fel, amikorra már felhő ült rajta.
Tó és sziklák.
No, itt van mögöttem a felhő, amit én szerencsésen elkerültem.
"Erdős" szigetek.
Innentől egészen lefele végig tudtam füves folyósókat használni a közlekedésre.
Előfordulhat, hogy nincs magyar neve, de angolról fordítva brit katona zuzmó (Cladonia cristatella)
Itt úgy gondoltam, hogy ideje egyet szunyókálni, mivel egészen estig volt időm a már közel lévő kastély romjához eljutni. Jóccakát!