Túra, 3. nap - Traligill medence barlangjai:
Összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 22,00 km
Emelkedés: 1251,3 m
Eddig azt a szokást követtem, hogy este beáztattam a műzlimet, amit reggel megfőztem. Ma reggel viszont beigazolódott a már tegnap megfogalmazódott félelmem, hogy ezen a környéken ez nem a legpraktikusabb eljárás, ugyanis bevonzza a meztelen csigákat. Ezek egy gyors mártózás után tovább állnak valamennyivel, de egy nagy adag taknyot hagynak a reggelidben, ami nem a legoptimálisabb fűszerezés.
A meztelen csiga után maradt nyom a reggeliben.
Ébredés 4.30-kor.
Odakinn a szitáló eső vízszintesen száguldozik az orkán erejű szélnek köszönhetően.
Egyenlőre még inkább maradok a zsákomban és élvezem a száraz környezetet.
Amikor kész volt a reggeli elindultam cuccok nélkül telefonálni egyet magasabb terepre, de nem jártam sikerrel. A borzalmas időjárás miatt úgy gondoltam, hogy lehet itt maradok inkább ma...
Aztán reggel 7-re sikerült meggyőznöm magam, hogy jót tesz majd egy kis séta, úgyhogy összepakoltam és indultam.
Lefele menet a Csont Barlangoktól. A sárga vonallal jelzett útvonalon kapaszkodtam fel a szomszédos völgy felé vezető magasabb területekre, így csak 100 méter szintkülönbséget kellett itt leküzdenem.
Szarvascsorda a domboldalban.
A barlangos sziklatömb már kellő távolságban.
Ismét szarvasok.
Olyan 30 méter átmérőjű víznyelő.
A völgy alja felé nézve, a távoli Canisp ma felhőkbe van burkolózva.
Felfelé a dombon.
Barlangok és Breabagot elrejtő szállingózó felhők.
.
Fenn a fennsíkon, ami egész sík terep 320 méter magasságában. Normál esetben kellemetlen lenne, mivel egy hatalmas tőzegláp, tele csatornákkal.
De most töredezettre volt száradva a tőzeg és nyugodtan át lehetett rajta kelni.
Itt még mindig nagy szél volt és a szitáló eső is változatlanul maradt, de legalább már felbukkant a láthatáron távoli Loch Mhaolach-coire tó. Jelenleg csak egy vékony csík ez az 500 méter hosszú tó.
Ennél a közeli tavacskánál úgy döntöttem, hogy elérkezett a vízfelvétel ideje, akármilyen koszosnak is bizonyul.
Jó kis lápvíz, tele energiával. :)
Amíg vártam a készülő vízemre, reggeliztem egyet itt is, közben pedig néhány jószágot figyeltem meg a környéken.
Legelésző szarvas.
Futrinka.
Kék futrinka.
Újabb csorda.
Ahogy a távoli tájat vizsgáltam észrevettem egy világos csíkot a hegy oldalán felfelé kúszni. Ekkor még nem tudtam biztosan eldönteni hogy folyómeder-e vagy ösvény, de mivel Conivalra erre mentem fel, így kiderült, hogy mindkettő ... vagyis helyenként erőteljesen kimosott ösvény.
Egynlőre még a lápon haladtam keresztül egy ideig. Itt épp egy csatorna.
Ez itt pedig kavicsos medrű.
Billegetőcankó.
Conival, a kora délutáni megálló.
A láppal azért mindig óvatosan kell bánni, itt épp egy vizes részhez értem. Szerencsére a rengeteg szarvas mindenfelé nyomokat hagy, ami legtöbbször jól mutatja, hogy mennyire süllyed az adott talaj.
Loch Mhaolach-coire tónál nagy sokára. 2 óraba tellett ide eljutni a barlangoktól pedig csak 3 km volt.
Sok madár volt a közelben, még egy tojáshéjat is kiszúrtam a vízben.
Jobb oldalon közelebb Cnoc Eilid Mhathain, távolabb a balon Breabag északi vége.
Loch Mhaolach-coire partján, Conival a háttérben tornyosul.
Ez sem lett volna túl rossz alvóhely...
Mohatorony.
Gyanus hogy arról a csúcsról nem lesz túl pazar a kilátás...
A tó északi végében egy száraz meder fogadott. Gondoltam ezt követem aztán majd keresztezem az ösvényt valahol arrébb.
Jó döntés is lett, találtam magamnak egy útitársat, plusz az eső is többnyire elállt.
Kicsit arrébb lecsüccsentünk és megvitattuk a mai napi terveket egy tízórai közben.
Aztán búcsút is mondtunk egymásnak rövidesen, hagytam nyugodtan gyönyörködni a tájban.
Aztán összefutottam egy kollegájával is kicsit arrébb.
Itt már csak föld alatti közlekedhetnek a vizek, még száraz vízmosást sem láttam, pedig annak a sok víznek folynia kell valahova.
Traligill völgy, háttérben Quinag és Loch Assynt tó.
Gyapjúsás
Egész jó helyen van az a ház.
Rövidesen rá is bukkantam egy száraz vízmosásra és a tegnapiak tanulsága szerint valószínűleg ebben vagy ennek a közelében lesznek majd a barlangok.
Talált-süllyedt, az első barlang komplexum meg is van.
Mini híd a barlang felett.
Méretes tető a bal oldalon.
Ez a lyuk mélyebbnek tűnik első pillantásra.
A méretek érzékeltetésére...
Ez egy olyan 5 méter mély üreg volt, ami kisebb kamrává alakult. Rettentően büdös döglött kagyló szaga volt.
A barlangrendszer újabb szemszögből.
És most lentről a mederből.
A kép bal alja felé látható kis fekete lyuk egy járat volt, ami a szagos kamrába vitt átt. Persze ez is büdi volt...
A járat így nézett ki bentről.
Ez itt pedig már a szagos kamra volt.
Visszatekintve a járatba.
A kamrában kiszúrtam egy jó nagy futrinkát a köveken mászkálni ... a kis barlangász.
Itt a kamrának a függőleges lejárója.
Balra fenn a lejáró, középen a két járat.
Itt már visszamásztam a járaton keresztül a szabadba.
Ebből a szemszögből a mini híd is jobban értelmezhető.
Az első barlang csoportot körbenéztem.
Irány tovább lefele.
A következőre sem kellett sokat várni.
Kilátás odabentről.
A vizem megint nagyon fogyóban volt, így elgondolkoztam ezen az extra algás kis pocsolyán. Idegesítő volt, hogy nem lehetett felszíni vizet találni errefelé.
A korábbi barlangok tetején.
Kicsit lentebb több mélyedést vettem észre, de ezek nem igazán estek a barlang kategóriába. Ennek ellenére érdekesek voltak.
Itt egy épp hogy csurgadozó "vízesés".
Épp szomorkodom a víztelenségen...
Szamóca.
Nagy lendülettel meneteltem lefelé, hogy vizet találjak, amikor eszembe jutott, hogy még nem láttam itt mindent. A megfelelő helyről visszatekintve ez be is bizonyosodott.
Fenn a barlangnál és a víz probléma is megoldódott. Ez a barlang bal oldala.
A középső rész.
És a jobb oldal. Igen, ez marha nagy ... és a becsületes neve Uamh An Tartair, azaz a Dübörgés Barlangja, teljesen találó.
A szárazság ismét szerencsés tényező volt, könnyen le tudtam mászni a barlangi folyóhoz. Kellőképpen csúszott még így is úgyhogy nagyon óvatosan haladtam, nem állt szándékomban közelebbről szemügyre venni a hegy belsejét.
Balra a barlangi folyó egy kis vízesésben kezdődik.
És jobbra zuhog a hegy belseje felé.
Erre pedig a bejárat látható.
A vízesés lentebbről.
Szerintem ezt nyugodtan lehet ásványvíznek nevezni.
Páfrány és medvehagyma a bejárat közelében.
A Dübörgés Barlangja fölé is érdemes felmászni, itt ugyanis a vízesés feletti beszakadt, függőleges járaton lehet lekukkantani.
Ez is méretes volt, szerintem 10 méter körüli lehetett lefelé.
A lyuk szája pedig ekkora volt.
Ezután ennek a csoportnak az utolsó tagját látogattam meg, a Uamh An Uisge névre hallgatót, azaz a Víz Barlangját (elméletileg lehet hallani a korábban látott folyót innen is).
A bejárat.
A kilátás bentről, szokásosan Quinag.
Ez a csoport is kipipálva, irány tovább lefelé. Conival még mindig felhős, de a telefonálás miatt haladni kell előre és felfelé.
Aranypajzsú holyva.
Visszatekintve a száraz mederre. Így barlangok nélkül is kellőképpen látványos.
Csiganász.
Erdei szürkebegy.
Sárga billegető
És itt találkozik a száraz meder - amit eddig követtem - a vizessel.
Kisebb lyuk.
Aztán együtt folynak egy 10 métert és aztán eltűnik megint a folyó.
A távolabbi részen még van víz, de ahol én állok már csont száraz a meder. Nagyjából középen bukik föld alá a folyó.
Aztán ebben a csodaszép kis medencében folytatódott a meder, mögötte pedig ismét egy hatalmas szájú barlang várt a változatosság kedvéért.
A vizes és száraz részek közötti átmenet közelebbről.
A medence mögött a meder további sziklás része.
Brekusz.
Ez így nem is tűnik nagynak...
...így viszont már igen.
Páfrányos sziklapolcok.
Ez itt pedig a barlang belseje felé vezető nagyon alacsony járat, de csak ilyen távolságból néztem meg. Jó kis huzatja volt.
A meder további szakasza.
Visszatekintve a korábbi barlangra.
Egy újabb méretes zug a sziklában.
Méretes szikatömb.
Ismét egy beugró.
Ez végül egy egész apró, amivel zárult is a mai barlangászó túra. Itt fordultam vissza, hogy elinduljak Conival majd egy km magas csúcsa felé.
Mióta ebben a völgyben a barlangok körül mászkáltam egy-két túrázó csoportot kiszúrtam Inchnadamph felől közeledni az ösvényen és mindig vártam, hogy mikor érkeznek ők is oda, mikor kell mással is megosztanom azokat a szuper jó kis helyeket, de végül egy lélekkel sem futottam össze. A magyarázat rettentően egyerű: az Inchnadamphból érkező ösvény a kettéágazik nem sokkal a barlangok előtt. Balra megy az ösvény fel Conival és Ben More Assynt felé, jobbra pedig a barlangok találhatóak. Szerencsémre a legtöbben csak felmasíroznak a csúcsra meg vissza, aztán annyi.
Baljós színű vizecske.
A legtöbb szikla felülete ezekkel a pofás kis félkör alakú gödröcskékkel volt díszítve.
No, most akkor már én is mehetek oda fel a távoli felhős csúcsok felé.
Természetesen a videó összefoglaló sem maradhat el. Először a barlangokról:
Majd a délelőtt egyéb mozzanatairól: